Szent László király
Június 27-én Árpád-házi Szent Lászlót, vitéz királyunkat ünnepeljük.
Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te Szentléleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.
'Csillagok
között fényességes csillag' – e szavakkal üdvözli a régi magyar
énekszerző I. László, vitéz királyunkat, a legnépszerűbb magyar szentet.
Középkori hazai mondák és legendák annyira egyetlen szentünket sem
magasztalták, mint László királyt. A László név a szláv Vladislav 'úrfi,
uralkodó fia' származéka – szerepel Bálint Sándor Ünnepi
kalendáriumában. A nevet minden bizonnyal lengyel édesanyja választotta.
Árpád-házi
Szent László 1040 körül született Lengyelországban. Nagyapját, a pogány
Vazult (Vászolyt) István király vakíttatta meg. Apja, Béla testvéreivel
együtt István haragja elől menekült el az országból, s mégis László
lett az, aki István életművét folytatta. 1077-ben került trónra.
Szigorú, de igazságos törvényalkotó volt [Kakaslomnic, freskó a kerlési
csatáról, 1420] ; uralkodása idején Magyarország – fennállása óta
először – képes volt a hódításra. A trónviszályoktól s külső
támadásoktól zaklatott országban nyugalmat és rendet teremtett szigorú
törvényeivel. A mélyen hívő király uralkodása alatt avatták az első
magyarországi szenteket: Gellért püspököt, I. István királyt, Szent Imre
herceget, András és Benedek remetéket.
A
magyar lovagkirály, a gyengék védelmezőjének emlékét legendák őrzik.
Sokáig élt az a hit, hogy a szent király kijön a sírjából, ha nagy
veszély fenyegeti a magyarokat, és győzelemre segíti népét. 1354 nyarán,
amikor a székelyek élethalálharcukat vívták a tatárokkal, öreg tatárok
mesélték, hogy 'nagy lovag járt előttük, magas paripán ült, fején arany
korona, kezében csatabárd, mely hatalmas csapásokkal és vágásokkal
pusztította mindnyájukat' – [Szent László legendája] szerepel a
névtelen minorita krónikájában. A legenda szerint ő döntötte el az
ütközetet a magyarok javára; s a csata után László király bebalzsamozott
testét verejtékesen találták Váradon.„S rőt fegyvert viselő lovas
királyunk, / Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben / – Márvány
oszlopokon pihenve egykor / Bő nektárt veritékezett tested – / Útunkban,
te nemes lovag, segíts meg. / Hajrá, fogyjon az út, társak,
siessünk...”(Janus Pannonius: Búcsú Váradtól)
László
49 éves volt, amikor az unokaöccsével, Kálmánnal folyó viszálykodás
közepette, 1095. július 29-én meghalt Nyitrán. Először az általa
1091-ben felszentelt somogyvári Szent Egyed bencés monostorban temették
el, majd a nagyváradi monostor elkészülte után vitték át a testét
Váradra 1116-ban, s helyezték örök nyugalomra az általa alapított
székesegyházban. A források szerint a váradi sírnál csodás gyógyulások
történtek, így hamar zarándokhellyé vált a 'lovagkirály' nyughelye.
'Az
kegyes Szent László király teljes minden lelki jószággal, szentséggel
és Úristennek malasztjával múlék ki ez gyarló világból, menvén az
mennyei halhatatlan örök királyi dicsőséges életnek társaságában ő
birodalmának tizenkilencedik esztendeiben. Azt látván és hallván,
nemcsak Magyarországban, de mind egész keresztyénségben nagy siralom és
bánat támada ilyen kegyes királynak halálán, és három esztendeig ez
országban szép öltözet, táncjárás és fény, vigasságtétel sem láttaték,
sem hallattaték.'(Karthauzi Névtelen: Nagy siralom és bánat)
Halálát
követően kultusza gyorsan terjedt. Sírja csodatévő zarándokhely lett,
mondák és legendák fonták körül alakját. Szenttéavatását azonban csak
száz év múlva kezdeményezte III. Béla. Kérésére III. Celesztin pápa két
bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat
felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy
égi jel végképp meggyőzte az olasz csodaszakértőket. 1192. június 27-én
déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott
lebegett a magasban két órán át. Árpád-házi Szent László napját a
szokástól eltérően azóta sem halála, „égi születésnapja” évfordulóján,
hanem június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.
A
szentté avatásakor felnyitották László király sírját, s a hajdani
uralkodó fejét leválasztották a testéről, majd egy mellszobor alakú
ereklyetartóban (hermában) a sír fölött helyezték el. A sírra helyezték
Szent László kürtjét s csatabárdját, ám ezek elvesztek a középkorban.
1406-ban, amikor leégett a nagyváradi székesegyház, a fából készült
herma elpusztult, a koponya azonban épen maradt. Később készült el a ma
látható herma. A Báthori család kincstárába került, innen Naprághy
Demeter a fejedelem kancellárja, későbbi veszprémi, majd győri püspök
vitte el, aki Prágában restauráltatta; a török kiűzéséig az ausztriai
Borostyánkő várában őrizték, innen került Győrbe. A nagyváradi
székesegyház 1775-ben kapott a nyakszirtcsontból egy darabot, ami ott
szintén egy díszes ereklyetartóba került.
