'Megtaláltuk a Messiást'
András, amikor Jézusnál időzött, mindent megjegyzett, de amit megtudott,
azt, mint talált kincset, nem rejtette el magába, hanem sietve indult,
gyorsan elfutott testvéréhez, hogy részesítse őt is a kapott jóban.
Figyeld csak, mit is mond neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a
Fölkentet! (Jn 1, 41) Látod-e, hogyan mondja el neki, amit röviddel
azelőtt tudott meg? Még a Mester hatalmát is megmutatja, aki meggyőzte
őket, igyekezetüket és törekvésüket, amelyeket már kezdettől fogva
tápláltak.
Mert ez a szó az ő megjelenése után sóvárgó, eljövetelét
óhajtó lélek szava, olyan emberé, akit eláraszt az öröm, ha a várva várt
megjelenik, és siet, hogy továbbadja másoknak is az oly nagy esemény
hírét. A testvéri jóakarat szava ez, a rokonszereteté meg az őszinte
szívé, amely a lelki dolgokban kölcsönösen akar segítő kezet nyújtani.
Figyeld továbbá Péternek már kezdettől készséges és heves lelkületét.
Késedelem nélkül, tüstént odasiet, amint olvassuk: Elvitte Jézushoz (Jn
1, 42). De senki se vádolja őt könnyelműséggel, mivel hosszas
vizsgálódás nélkül szót fogadott. Mert testvére valószínűleg alaposabban
és részletesebben is elmondta neki a tényeket, csak az evangélisták a
rövidségre törekedve, sok helyen kivonatosan mondják el a dolgokat.
Egyébként nem is mondja, hogy Péter azonnal hitt, hanem, hogy elvitte
Jézushoz, és rábízta őt: tőle tanuljon meg mindent; jelen volt ugyanis
egy másik tanítvány is, és együtt ment velük.
Még maga Keresztelő János is, aki hirdette Jézusról, hogy ő a Bárány és
hogy Lélekkel keresztel (vö. Jn 1, 29. 33), Jézusra hagyta, hogy erről a
világosabb tanítást tőle kapják meg; még inkább így tett András is, aki
mindezek kifejtésére nem tartotta alkalmasnak magát, hanem magához a
világosság forrásához vezette el testvérét, olyan igyekezettel és
örömmel, hogy egy kicsit se késlekedjék.
Aranyszájú Szent János püspöknek a János-evangéliumról mondott szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
