Assisi Szent Ferenc ~ Naphimnusz

 Canticum fratris solis vel Laudes creaturarum

Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, 'a Naptestvér énekének' keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.
Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. 'Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.'
Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez, csak két régebbi szövegemlékről tudunk. A fordítót ezért szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a per szó fordítása: Áldott légy, Uram, minden alkotásod-ért -által. Sík Sándor fordítását az eredeti szerint két helyen módosítottuk. A 12. versben Sík S. 'testvérünk' -et fordít 'nővérünk' helyett; a 14.-ben pedig 'az Urat', 'Uramat' helyett.

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet Víz hugunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.

 Ugyanez az 'ének' fr. Kardos Csongor szöveghű és az eredetihez stílusban is közelebbi fordításában:

 

Nagyfölségű, mindenható jó Uram,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet és minden áldás.
Egyedül téged illet mindez, Fölséges,
és senki ember nem méltó akárcsak említeni is téged.

Dicsértessél, én Uram, és veled együtt minden teremtményed,
Naptestvér úr kiváltképpen is,
ki maga a nappal s ki által megvilágítasz minket is.
És szép ő és nagy ragyogással sugárzó,
rólad, Nagyfölségű, jelentést hordozó.

Dicsértessél, én Uram, Hold nővérért és csillagaiért az égnek,
fényesnek formáltad őket, drágának és szépnek.

Dicsértessél, én Uram, Szél testvérért
és a levegőért, a felhős és derűs égért és minden időért,
ki által fenntartod minden teremtményed.

Dicsértessél, én Uram, Víz nővérért,
ki oly hasznos és alázatos, drága és szűzi tiszta.

Dicsértessél, én Uram, Tűz testvérért,
ki által megvilágítod az éjt,
és vidám ő és szép, hatalmas és erős.

Dicsértessél, én Uram, Földanya nővérünkért,
ki minket fenntart és kormányoz,
sokféle gyümölcsöt terem, füveket és színes virágot.

Dicsértessél, én Uram,
azokért, kik megbocsátanak szerelmedért,
és elviselnek betegséget, üldöztetést.
Boldogok, kik békében kitartanak,
tőled, Nagyfölségű, majd koronát kapnak.

Dicsértessél, én Uram, testi Halál nővérünkért,
ki elől élő ember senki el nem szökhet.
Jaj azoknak, kik halálos bűnökben halnak meg.
De boldogok, kiket majd szent akaratodban talál,
azoknak nem fog fájni a második halál.

Dicsérjétek az én Uramat és áldjátok,
mondjatok köszönetet és nagy alázatossággal szolgáljátok.

Forrás ~ Internet