Aquinói Szent Tamás - Úrnapi ének

Dicsérd, Sion, a Megváltót,

dicsérd a vezért, a pásztort,

zengj himnuszt, zengj éneket!

Ahogy bírod, akként merjed:

nagyobb Ő, mint a dicséret,

méltón nem dicsérheted.

S a dicséret külön tárgya

ma hogy a kenyeret áldja,

mely éltet és eleven,

s hogy végvacsoráján kapta

a Tizenkettők csapatja,

nem kétséges semmiben.

Legyen teljes, legyen zengő,

legyen vidám és illendő

szívünk ujjongása ma:

mert azt a napot jelzi ünnepünk,

melyen először adatott nekünk

ez a lelki lakoma.

Új királynak asztalára

új törvénynek szállt páskája:

elavult a régi már.

Fut az újtól, ami agg,

igazságtól, ami vak;

fut a fénytől a homály.

Amit Krisztus tett az estén,

hagyta hogy rá emlékezvén 

cselekedjük mi is azt.

Okultunk szent törvényéből:

Így lesz borból és kenyérből

üdvösséges áldozat.

Más és más - de nem lényegben,

csak jel szerint más - színekben

égi jók lappanganak.

A vér ital, a hús étel:

mégis Krisztus, lényegével,

teljes mindkét szín alatt.

Oly kenyér, melyet meg nem tör,

aki vesz miként étekből,

s el se vág, és meg se szel.

Veszi egy és veszik ezren;

fogyasztják és nem fogy el.

Veszik jók és veszik rosszak:

csakhogy különböző sorsnak

részesei ők vele.

Rossznak halál, jónak élet:

ilyen az egyforma étek

különböző ereje.

Ím az angyalok kenyere,

útonjárók eledele,

édesfiaknak étele,

nem ebek számára szánt,

melynek előképe már a

húsvéti bárány halála,

valamint Izsák oltára

s hogy az égből manna szállt.

Óh igaz Kenyér, jó Pásztor,

Jézus, óvj az elbukástól,

te táplálj és te palástolj

s add, hogy a feltámadáskor

üdvnek látói legyünk.

Te, ki mindent bírsz és értesz,

s e földön táplálsz és éltetsz,

tedd, hogy szent népeddel, ékes

asztalodnál majd az édes

örökségben részt vegyünk!

Babits Mihály fordítása

Forrás ~ Internet