'Nemde én a te Anyád vagyok?'
Isten a kicsinyeket felmagasztalta (Lk 1, 52). Az Atyaisten
figyelme a szegény bennszülött mexikói férfi, tudniillik Juan Diego felé
fordult, akit megajándékozott a Krisztusban való újjászületéssel.
Megadta neki, hogy Szűz Mária arcát szemlélhesse, és segítségére legyen
az amerikai kontinens evangelizálásában.
Ebből világosan kitűnik, hogy
mennyire igazak azok a szavak, amelyeket Szent Pál apostol az üdvösség
munkálásával kapcsolatban hirdetett: Azt választotta ki az Isten,
ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, a semminek látszókat,
hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek (1 Kor 1, 28-29).
Szent Juan Diego, aki a Cuauhtlatoatzin nevet kapta, amely Beszélő Sas-t
jelent, 1474 táján született a Texcoco-nak nevezett tartományban.
Házasságkötése után az Evangélium követésére vállalkozva, feleségével
együtt megkeresztelkedett. Minden szándéka az volt, hogy hite szerint
él, és Isten, valamint az Egyház szolgálatára szenteli magát.
1531. decemberében, amikor úton volt a Tlatilolco helységbe, a Tepeyac-dombon megjelent neki az Istenanya, és azt
parancsolta, hogy kérje meg a mexikói püspököt: építsenek templomot a
jelenés helyén. A főpásztor, komolyan véve a bennszülött férfi kérését,
bizonyítékot kért tőle, hogy a csodálatos esemény valóban megtörtént-e.
December 12-én a Szent Szűz ismét megjelent Juan Diegónak.
Megvigasztalta őt, és meghagyta neki, hogy menjen el a Tepeyac-dombra,
szedjen ott virágokat és hozza azokat magával. Bár téli hideg és
szárazság is volt, a szent ember gyönyörű virágokat talált ott,
amelyeket köpenyébe burkolva elvitt a Szent Szűzhöz. A Szűzanya
megparancsolta neki, hogy a virágokat, mint az igazság bizonyságát, adja
át a püspöknek. Juan Diego a püspök elé állt, kinyitotta köpenyét és a
virágok a földre hullottak, köpenyén pedig a Guadalupei Szűz vonásai
tűntek elő. Guadalupe ettől az időtől kezdve lett a nemzet lelki
központja.
Miután Juan Diego templomocskát épített az Ég Királynője tiszteletére,
nagy buzgóságtól indíttatva mindent elhagyott, és életét annak a kis
szentélynek őrzésére és a zarándokok fogadására szentelte. Életszentsége
az imában és a szeretet gyakorlásában mutatkozott meg. Mindehhez erőt
merített az Üdvözítő eucharisztikus lakomájából, a Megváltó édesanyjának
tiszteletéből, az Anyaszentegyházzal való közösségből és a püspökök
iránti engedelmességből.
Mindazok, akik ismerték őt, csodálták benne az
erények ragyogását, különösképpen a hit, a remény, a szeretet és az
alázat megnyilvánulásait, valamint a földi dolgok megvetését. Juan Diego
a mindennapi élet egyszerű keretei között hűségesen szolgálta az
Evangéliumot, megőrizve bennszülött voltának sajátosságait.
Teljesen meg
vagyok győződve arról, hogy Isten nem tesz különbséget fajok és
kultúrák között, hanem mindenkit meghív. Hogy gyermekévé legyen. Ez a
Szent ilyen módon megkönnyítette az utat Mexikó és az Újvilág népe
számára, hogy az Egyházban Krisztushoz térjen.
Élete utolsó napjáig Istennel élt, aki 1548-ban hívta magához. A róla
való megemlékezés, amely mindig a Miasszonyunk guadalupei jelenésével
kapcsolatos, évszázadok óta a föld különböző tájain elevenen él.
Szent II. János Pál pápa apostoli leveléből
Forrás ~ Internet