'Igehirdetőit kíséri az Úr'
Szeretett Testvéreim! Urunk és Üdvözítőnk olykor beszédeivel, olykor
pedig cselekedeteivel tanít bennünket. Minden egyes tette ugyanis
valóságos parancs. Ha ő minden külön oktatás nélkül is cselekszik
valamit, már ezzel is megmutatja, hogy mit kell tennünk, így például
kettesével küldi tanítványait az ige hirdetésére, mert két parancsa van a
szeretetnek, mégpedig Isten és az embertestvér szeretete.
Amikor így kettesével küldi az Úr prédikálni a tanítványokat, szavak
nélkül még azt is értésünkre adja ezzel, hogy akiben nincs szeretet
embertársa iránt, az semmiképpen se vállalkozzék igehirdetői tisztségre.
Találóan írja ezután az Evangélista: Elküldte őket kettesével maga előtt
minden városba és helységbe, ahová menni készült (Lk 10, 1).
Igehirdetőit ugyanis kíséri az Úr, mert először elhangzik a prédikáció, a
buzdítás szavai pedig, mint hírnökök, utat egyengetnek. A lélek
befogadja az igazságot, és akkor érkezik az Úr a szívünk hajlékába.
Ezért mondja az igehirdetőknek Izajás: Készítsetek utat az Úrnak,
egyengessétek Istenünk ösvényét (Iz 40, 3). Ezért szólítja fel őket a
Zsoltáros: Készítsetek utat az Úrnak, aki a napnyugta fölé emelkedik
(vö. Zsolt 67, 5).
Igen, a napnyugta fölé emelkedik az Úr, mert a
szenvedésben lenyugodott ugyan, de feltámadása után éppen ezért még
jobban felragyogtathatta dicsőségét. Napnyugta fölé emelkedett tehát,
mert a halált elszenvedte, de feltámadva széttiporta a halál erejét. Az
Úrnak készítünk tehát utat, a napnyugta fölé emelkedőnek, amikor az ő
dicsőségét hirdetjük nektek; hogy amikor majd utánunk ő is megérkezik
hozzátok, szerető jelenlétével beragyogja lelketeket.
Hallgassuk meg azonban, mit mondott az Úr akkor, amikor igéje hirdetőit
útnak indította: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába (Lk 10, 2). A sok
aratnivalóhoz képest kevés a munkás, és ezt csak szomorúan állapíthatjuk
meg. Vannak még ugyanis, akik meghallgatnák a jó hírt, de nincsenek,
akik hirdessék. Pedig tele van a világ papokkal, csakhogy az Úr
aratásában már nagyon kevés munkást találunk, mert a papi szolgálatot
elvállaltuk ugyan, de a szolgálatunkkal járó kötelességünket már nem
teljesítjük.
Fontoljátok meg azonban, kedves testvéreim, fontoljátok meg, mit mondott
az Úr: Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Tinektek
kell tehát értünk imádkoznotok, hogy munkálni tudjuk azt, ami kijár
nektek, nehogy lusta legyen a nyelvünk a buzdításra, és ha már
elfoglaltuk az igehirdetői állást, nehogy némaságunk vádoljon minket az
igazságos Bíró előtt.
Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
