'Meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta'
Jézus látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki:
Kövess engem! (Mt 9, 9) Látta, de nem annyira a testi látás, hanem
inkább a belső könyörület tekintetével. Látta a vámost, és mivel ebben a
látásban ott volt könyörülete és kiválasztása is, azt mondta neki:
Kövess engem! Kövess, ez azt jelenti, hogy lépj a nyomomba. Kövess -
mondta -, de ne lábad lépteivel, hanem életed megjobbításával. Aki
ugyanis azt állítja, hogy Krisztusban akar maradni, annak úgy kell
élnie, ahogy Krisztus élt (vö.1 Jn 2, 6).
Az felállt - mondja a Szentírás -, és nyomába szegődött (Mt 9, 9). Semmi
csodálatos nincs abban, hogy a vámos az Úr első parancsszavára
otthagyja a földi hasznot, amit hajszolt, és hátat fordítva a
gazdagságnak, csatlakozik annak a kíséretéhez, akiről tudta, hogy semmi
vagyona sincs. Mert maga az Úr, aki őt külsőleg hallható szavával
meghívta, belül ellenállhatatlan ösztönzéssel rávette, hogy kövesse őt,
szívébe öntve a kegyelem fényét.
Ennek világánál Máté megértette, hogy
aki itt a földön elszólította őt az ideigvalóktól, az az égben
romolhatatlan kincseket tud neki adni. Vendégül látta őt házában. Sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és
tanítványaival együtt asztalhoz telepedett (Mt 9,10).
Egy vámos
megtérése sok vámosnak és bűnösnek ad példát a bűnbánatra és a
bocsánatra. Aki majd a pogányok apostola és tanítója lesz, megtérésének
kezdetén szép és igaz előrejelzéssel a bűnösök egész csapatát vezeti
magával az üdvösségre, és az evangélium hirdetésének a feladatát,
amelyet erényeinek kiteljesedésével valósít majd meg hiány nélkül,
hitének első lépéseinél már gyakorolja. Továbbá: ha a történetek
vizsgálatánál értelmünkkel mélyebbre akarunk hatolni,
Máté nemcsak földi
házában adott testi lakomát az Úrnak, hanem lelkének házában sokkal
buzgóbban készített neki lakomát, a hit és szeretet által, annak
tanúságtétele szerint, aki azt mondotta: Nézd, az ajtóban állok, és
kopogok; aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele
eszem, ő meg velem (Jel 3,20).
Ha meghalljuk szavát, akkor nyitunk ajtót az ő fogadására, amikor akár
rejtett, akár nyílt intéseinek szívesen szót fogadunk, és gondos
munkával megtesszük azt, aminek elvégzésére felszólítást kaptunk. Betér
hozzánk, hogy ő velünk, mi pedig vele étkezzünk. A választottak szívében
ugyanis szeretetének kegyelmével vesz lakást, és szüntelen jelenlétének
fényével üdíti fel őket, hogy a mennyei vágyak egyre jobban
megerősödjenek bennük, és az ég felé törő tetteikkel mint nagyon kedves
eledellel táplálják Jézust.
Tiszteletméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
