'Szent István vértanúsága'
István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép
körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és
ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek
Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt,
nem tudtak helytállni.
Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: 'Hallottuk, amint káromló
szavakkal illette Mózest és az Istent.'
Felizgatták a népet, a papokat
és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé
hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: 'Ez az
ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint
mondta: 'Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a
Mózestől ránk hagyott szokásokat.' A főtanács tagjai mind őt
figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
A főpap megkérdezte: 'Valóban így áll a dolog?' Erre válaszul így
beszélt: 'Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A pusztában atyáinkkal
volt a megnyilatkozás sátora, így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta,
hogy a látott minta szerint készítse el. Ezt örökölték atyáink és
magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött innen atyáink elől.
Így volt ez egészen
Dávid koráig, ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen
hajlékot Jákob Istenének. De csak Salamon építette fel a templomot. Ám a
Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is
mondja: 'Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen
házat építhetnétek nekem - mondja az Úr -, vagy hol lehetne
pihenőhelyem? Hát nem kezem alkotott mindent?'
Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig
ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.
Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az
Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai,
ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem
tartottátok meg.'
Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták
ellene, ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az
Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: 'Látom, hogy
nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.' Erre ordítozni
kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a
városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le
ruhájukat.
Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: 'Uram, Jézus, vedd magadhoz
lelkemet!' Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: 'Uram, ne ródd fel
nekik bűnül!' Ezekkel a szavakkal elszenderült az Úrban. És Saul
helyeselte meggyilkolását.
Az Apostolok Cselekedeteiből
Forrás ~ Internet
