Szent
Mátyás nem szerepel a 12 apostol névsorában. Júdás helyébe választotta a
tizenegy apostol, a 72 tanítvány közül, azok közül, akik mindvégig
együtt voltak az Úrral, mert így lett létszámuk újra teljes. Sorshúzás
döntötte el megválasztását. Megválasztását részletesen olvashatjuk az
Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 1,15-26).
'Mátyás megválasztása'
Ezekben
a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt -
Péter szólásra emelkedett: 'Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie
az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok
vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust. Közénk számított, a mi
szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett
magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei.
Erről Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket
az ő nevükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el. Benne van
ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja
senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más. Kell tehát, hogy azok
közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk
járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig,
valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.' Kijelöltek hát
kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is
hívtak és Mátyást. Majd imádkoztak: 'Uram, ki belelátsz mindenkinek a
szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye
az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül
elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.' Ezután sorsot
vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.
Apostolok Cselekedetei 1. fejezet 15-26.
Egy
ideig Júdeában, Etiópiában és Antiochiában térített. Működéséről,
hithirdetéséről nem sokat tudunk. Régi írások szerint a Kolchisz
tartománybeli Szebasztopol városában keresztre feszítették, vagy egy
másik változat szerint megkövezték, majd bárddal lefejezték.
Ereklyéinek
egy része, Szent Ilona császárné segítségével a Németországi Trier
városba kerültek, itt a város védőszentjének tisztelik még manapság is.
Az ereklye többi része Rómában a S. Maria Maggiore-templomban nyugszik.
Ünnepét
a koptok március 4-én, a bizánciak augusztus 9-én ünneplik. A Római
Egyház a 11. századtól 1970-ig ezen a napon ünnepelte, ekkor azonban
május 14-re helyezték át az ünnepet, mert az közelebb van Jézus
mennybemenetele ünnepéhez. A Magyar Naptárban megmaradtunk a februári
ünneplésnél, mert több népi szokás is fűződik ehhez az időponthoz.
Szent
Mátyás a szabók, a cukrászok, a mészárosok, az építők és a kovácsok
védőszentje. Szekercével, vértanúságának eszközével a kezében szokták
ábrázolni. A népi hagyomány ennek nyomán alakította ki a “jégtörés”
tavaszi szólását: “Jégtörő Mátyás ha nem talál jeget, majd hoz.”
Példája: Légy mindvégig Jézus hűséges követője, mert lehet, hogy Téged is kiválasztott!
Forrás ~ Internet
