LOYOLAI SZENT IGNÁC ÁLDOZÓPAP ~ JÚLIUS 31.
Loyolai Szent Ignác baszk származású, 1491-ben született a cantabriai Loyolában - Spanyolországban. Katonai ambíciókkal apród (1504-1517) volt a királyi udvarban. Dicsőségről álmodott, nagyvilági életstílusa volt. Pamplónánál a lábán megsebesült 1521-ben. A törött lábát nem sikerült jól összeforrasztani; harmadszor is eltörette. Hiába - egész életére sánta maradt. A betegágyban Jézus életét és a szentek legendáit olvasta. Ekkor elhatározta, hogy Krisztus katonája lesz.
1522. a manrézai barlangban vezekelt és imádkozott. Kardját a Szent Szűznek ajándékozta a szomszédos zarándokhelyen, Monserratban. Megírta lelkigyakorlatos könyvét. A Szentföldre kívánt zarándokolni, de hamar belátta, hogy megfelelő felkészültség nélkül ez nem megy. Ez okból 1523-ban tanulmányokba kezdett, műveltségének kifejlesztésére. 1537-ben Párizsban befejezte tanulmányait. Embereket vezetett életük megreformálására. Az egyházi hatóságok gyanakvással fogadták fáradozásait. Többször került vizsgálati fogságba, de minden esetben bebizonyosodott ártatlansága.
1534. hat társával titkos fogadalmat tettek egymás közt a Monmartre temetőkápolnájának kriptájában: Istenért és a lelkekért küzdenek, majd a Szentföldre zarándokolnak. 1537-ben el is indultak a Szentföldre, de háború következtében tervük nem sikerült. Felvették az egyházirend szentségét, majd felajánlották szolgálatukat a pápának. 1540. szeptember 27-én III. Pál pápától pápai jóváhagyást kapott a Jézus Társasága.
1541. április 22-én ünnepélyes fogadalmat tettek a római Szent Pál bazilikában. Ignác szervezett, konstitúciót írt, árvaházakat alapított, hitjelölt otthont létesített, fáradozott a gyakori gyónás és áldozás terjesztésén. Pápákat és királyokat békített össze, sokat tett a tridenti zsinat összeülése és sikere érdekében, segítette a hitújítás viharaiban küzdő Egyházat, új alapokra helyezte a papképzést a Collegium Germanikum - a mai Germanico-Hungaricum - megalapításával. Életét teljesen Isten szolgálatára adta.
Életereje a sok munkában lassan felőrlődött, betegség is kínozta. Római halálakor, 1556. július 31-én, már 1000 jezsuita tevékenykedett négy világrészben. Halála után fél évszázaddal V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté avatta. Teste Rómában a Jézus Neve templomban nyugszik.
Példája: Isten ügyéért a legnagyobb műveltséggel kell harcolnunk!
'Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.
Forrás ~ Internet
Loyolai Szent Ignác baszk származású, 1491-ben született a cantabriai Loyolában - Spanyolországban. Katonai ambíciókkal apród (1504-1517) volt a királyi udvarban. Dicsőségről álmodott, nagyvilági életstílusa volt. Pamplónánál a lábán megsebesült 1521-ben. A törött lábát nem sikerült jól összeforrasztani; harmadszor is eltörette. Hiába - egész életére sánta maradt. A betegágyban Jézus életét és a szentek legendáit olvasta. Ekkor elhatározta, hogy Krisztus katonája lesz.
1522. a manrézai barlangban vezekelt és imádkozott. Kardját a Szent Szűznek ajándékozta a szomszédos zarándokhelyen, Monserratban. Megírta lelkigyakorlatos könyvét. A Szentföldre kívánt zarándokolni, de hamar belátta, hogy megfelelő felkészültség nélkül ez nem megy. Ez okból 1523-ban tanulmányokba kezdett, műveltségének kifejlesztésére. 1537-ben Párizsban befejezte tanulmányait. Embereket vezetett életük megreformálására. Az egyházi hatóságok gyanakvással fogadták fáradozásait. Többször került vizsgálati fogságba, de minden esetben bebizonyosodott ártatlansága.
1534. hat társával titkos fogadalmat tettek egymás közt a Monmartre temetőkápolnájának kriptájában: Istenért és a lelkekért küzdenek, majd a Szentföldre zarándokolnak. 1537-ben el is indultak a Szentföldre, de háború következtében tervük nem sikerült. Felvették az egyházirend szentségét, majd felajánlották szolgálatukat a pápának. 1540. szeptember 27-én III. Pál pápától pápai jóváhagyást kapott a Jézus Társasága.
1541. április 22-én ünnepélyes fogadalmat tettek a római Szent Pál bazilikában. Ignác szervezett, konstitúciót írt, árvaházakat alapított, hitjelölt otthont létesített, fáradozott a gyakori gyónás és áldozás terjesztésén. Pápákat és királyokat békített össze, sokat tett a tridenti zsinat összeülése és sikere érdekében, segítette a hitújítás viharaiban küzdő Egyházat, új alapokra helyezte a papképzést a Collegium Germanikum - a mai Germanico-Hungaricum - megalapításával. Életét teljesen Isten szolgálatára adta.
Életereje a sok munkában lassan felőrlődött, betegség is kínozta. Római halálakor, 1556. július 31-én, már 1000 jezsuita tevékenykedett négy világrészben. Halála után fél évszázaddal V. Pál pápa boldoggá, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté avatta. Teste Rómában a Jézus Neve templomban nyugszik.
Példája: Isten ügyéért a legnagyobb műveltséggel kell harcolnunk!
'Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.
Forrás ~ Internet
