Szent Rókus emléknapja ~ augusztus 16
Szent Rókus az
orvosok és kórházak védőszentjét ifjú zarándokként, bottal a kezében,
kenyeret hozó kutyával, lábán pestises keléssel, a vállán vörös
kereszttel szokták ábrázolni. A 'pestises védőszent' ünnepe augusztus
16-án van.
A betegségben szenvedők, az orvosok és a kórházak védőszentje, a börtönökben sínylődők patrónusa, Szent Rókus (Roch, Roque) francia ferences szerzetes a hagyomány szerint 685 éve, 1327. augusztus 16-án hunyt el.
A szent életű férfiú Montpellier-ben született 1295 körül, apja a város kormányzója volt. A legenda szerint meddőnek tartott anyja gyermekáldásért könyörögve határozta el: ha gyermeke születik, Krisztus szolgálatára szánja, az anya fiút szült, akinek mellkasán piros, kereszt alakú anyajegy virított. A jelet meglátva anyja különleges sorsot jósolt neki.
Már kiskorától szigorú aszkéta életet élt, s amikor húszévesen elvesztette szüleit, Rókus ekkor pénzre váltotta örökségét, majd szétosztotta vagyonát a szegények és a kórházak között, és Ferenc-rendi zarándokként a pestis sújtotta Itáliába utazott. Avégrendeletét szóban hagyta fiára: “Először: miként tanultad, szüntelenül Jézus Krisztusnak szolgálj. Másodszor: ne feledkezz meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Harmadszor: rád bízom vagyonomat, hogy jó célra használd. Negyedszer: adj otthont a nyomorultaknak és a szegényeknek.” S ő, atyja végrendeletét szó szerint végrehajtotta.
Az aquapendentei kórházban ápolt először pestisbetegeket. Félelem nélkül gondozta a betegeket, a legendák szerint imádságaival, érintésével sok csodás gyógyulást idézett elő. Ezután Rómában és Piacenzában is tevékenykedett. Házukban kereste fel a betegeket, megjelölte őket homlokukon a kereszt jelével, mondván, érintéssel meggyógyította őket. Egy bíborost is meggyógyított keresztjelével, ám a bíborosnak a kereszt a homlokára vésődött, s haláláig láthatóan viselte Rókus jelét. A hívők a zarándok gyógyító tettét isteni cselekedettnek vették.
Piacenzában maga is megbetegedett, ezért kiűzték a városból. Hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg, az erdőben levelekből és gallyakból készített magának menedéket, és a közelben forrást fakasztott. Kenyeret egy közelben lakó nemes kutyája hozott neki. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit.
Miután felgyógyult álruhában tért vissza szülővárosába, de nem fedte fel magát. Kémnek nézték, és – nagybátyja utasítására – börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, csak temetésekor ismerték fel a mellén található kereszt alakú anyajegyről. Bő két évtizeddel az 1348-as nagy pestisjárvány előtt már tisztelték.
Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte. Halála után hatvan évvel keletkezett életrajza szerint a holttest feje alatt egy táblát találtak, melyre aranybetűkkel volt felírva, hogy Isten meghallgatta őt, teljesítette kérését, hogy szabadítsa meg az embereket a járványos betegségektől.
A 'fekete halál' aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a rákövetkező században lett a pestisesek elismert védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, és Velencébe vitték, emlékezetére hatalmas templomot emeltek, melynek freskóit Tintoretto festette. Megalapították a Szent Rókus Társaságot (Scuola di San Rocco), melynek tagjai az ő védnöksége alatt betegek gyógyításának szentelték magukat. Magyarországon sok helyen fogadott ünnepként ülték meg napját. Szent Rókus oltalma alatt áll az 1798-ban felavatott pesti járványkórház és a tőszomszédságában álló kápolna is.
Szent Rókust általánosan a pestisből gyógyulók védőszentjének tisztelik. Szent Rókus az orvosok és kórházak védőszentjét ifjú zarándokként, bottal a kezében, kenyeret hozó kutyával, lábán pestises keléssel, a vállán vörös kereszttel szokták ábrázolják. Rozáliával és Sebestyénnel együtt ők a 'pestises szentek'. Ünnepe augusztus 16-án van.7
A betegségben szenvedők, az orvosok és a kórházak védőszentje, a börtönökben sínylődők patrónusa, Szent Rókus (Roch, Roque) francia ferences szerzetes a hagyomány szerint 685 éve, 1327. augusztus 16-án hunyt el.
A szent életű férfiú Montpellier-ben született 1295 körül, apja a város kormányzója volt. A legenda szerint meddőnek tartott anyja gyermekáldásért könyörögve határozta el: ha gyermeke születik, Krisztus szolgálatára szánja, az anya fiút szült, akinek mellkasán piros, kereszt alakú anyajegy virított. A jelet meglátva anyja különleges sorsot jósolt neki.
Már kiskorától szigorú aszkéta életet élt, s amikor húszévesen elvesztette szüleit, Rókus ekkor pénzre váltotta örökségét, majd szétosztotta vagyonát a szegények és a kórházak között, és Ferenc-rendi zarándokként a pestis sújtotta Itáliába utazott. Avégrendeletét szóban hagyta fiára: “Először: miként tanultad, szüntelenül Jézus Krisztusnak szolgálj. Másodszor: ne feledkezz meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Harmadszor: rád bízom vagyonomat, hogy jó célra használd. Negyedszer: adj otthont a nyomorultaknak és a szegényeknek.” S ő, atyja végrendeletét szó szerint végrehajtotta.
Az aquapendentei kórházban ápolt először pestisbetegeket. Félelem nélkül gondozta a betegeket, a legendák szerint imádságaival, érintésével sok csodás gyógyulást idézett elő. Ezután Rómában és Piacenzában is tevékenykedett. Házukban kereste fel a betegeket, megjelölte őket homlokukon a kereszt jelével, mondván, érintéssel meggyógyította őket. Egy bíborost is meggyógyított keresztjelével, ám a bíborosnak a kereszt a homlokára vésődött, s haláláig láthatóan viselte Rókus jelét. A hívők a zarándok gyógyító tettét isteni cselekedettnek vették.
Piacenzában maga is megbetegedett, ezért kiűzték a városból. Hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg, az erdőben levelekből és gallyakból készített magának menedéket, és a közelben forrást fakasztott. Kenyeret egy közelben lakó nemes kutyája hozott neki. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit.
Miután felgyógyult álruhában tért vissza szülővárosába, de nem fedte fel magát. Kémnek nézték, és – nagybátyja utasítására – börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, csak temetésekor ismerték fel a mellén található kereszt alakú anyajegyről. Bő két évtizeddel az 1348-as nagy pestisjárvány előtt már tisztelték.
Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte. Halála után hatvan évvel keletkezett életrajza szerint a holttest feje alatt egy táblát találtak, melyre aranybetűkkel volt felírva, hogy Isten meghallgatta őt, teljesítette kérését, hogy szabadítsa meg az embereket a járványos betegségektől.
A 'fekete halál' aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a rákövetkező században lett a pestisesek elismert védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, és Velencébe vitték, emlékezetére hatalmas templomot emeltek, melynek freskóit Tintoretto festette. Megalapították a Szent Rókus Társaságot (Scuola di San Rocco), melynek tagjai az ő védnöksége alatt betegek gyógyításának szentelték magukat. Magyarországon sok helyen fogadott ünnepként ülték meg napját. Szent Rókus oltalma alatt áll az 1798-ban felavatott pesti járványkórház és a tőszomszédságában álló kápolna is.
Szent Rókust általánosan a pestisből gyógyulók védőszentjének tisztelik. Szent Rókus az orvosok és kórházak védőszentjét ifjú zarándokként, bottal a kezében, kenyeret hozó kutyával, lábán pestises keléssel, a vállán vörös kereszttel szokták ábrázolják. Rozáliával és Sebestyénnel együtt ők a 'pestises szentek'. Ünnepe augusztus 16-án van.7
Forrás ~ Internet
