LIGUORI SZENT ALFONZ püspök és egyháztanító augusztus 1.
LIGUORI SZENT ALFONZ MÁRIA Nápoly közelében, Marianellán született, 1696. szeptember 27-én (vagy 17-én), főúri családból, apja sorhajókapitány volt, nagyapja királyi tanácsos. Alfonso Maria di Liguori Nápolyban már 16 évesen ügyvéd lett, a római és a kánonjog doktora, ezenkívül festőművész és zongoraművész volt. Költőnek is kiváló volt. Már 20 évesen jól kereső és keresett ügyvéd volt. Ragyogó karrier állt előtte, és előkelő házasság egy hercegnővel.
Ő mélyen vallásos lelkületű hívő maradt minden sikere ellenére. 27 éves korában egy per elvesztése nyomán, amikor egyetlen mondatot nézett el, egy benső megvilágosodás nyomán elhatározta, hogy pap lesz. Böjtölt, imádkozott, majd kardját a Mária-szobor mellé akasztotta. Ezt az elhatározását apja csak nagy nehezen tudta elfogadni, csakhogy nem kitagadta. Harmincéves korában pappá szentelték, de évekig nem láthatta apját. Aztán egyszer az atya egy beszédére véletlenül betévedt a templomba. Anélkül, hogy fiát felismerte volna, szavai mélyen megragadták, végül aztán mégis kibékültek.
Hatásosan terjesztette Krisztus művét, sokan hallgatták, de azt is látta, hogy egyedül kevésre jut. Megalapította a redemptoristák (Megváltóról nevezett) társaságát. A harmincéves háború és a vallási viták megzavarták az emberek lelki világát, szükség volt a missziós munkára. Társai cserélődtek, de rendíthetetlenül dolgozott. A keresztény élet előmozdítására törekedett. Híresek és nagytekintélyűek erkölcstani könyvei, melyeket már súlyos betegen, köszvényesen, szenvedések közt írt. Az erkölcstudomány mestere volt.
XIII. Kelemen pápa 1762-ben, 66 éves korában, amikor súlyos beteg volt már, püspökké nevezte ki, Santa Agata dei Goti-ba. Tizenhárom év múlva megvált ettől a tisztségétől, és 1775-ben visszatért rendi közösségébe.
Rendtársai között, 91 éves korában halt meg Campaniában, Nocera de' Paganiban, 1787. augusztus 1-jén. Már 1816-ban boldoggá avatták, XVI. Gergely pápa 1839-ben avatta szentté, egyházdoktorrá pedig IX. Piusz pápa minősítette 1871-ben.
Példája: Isten eszköze vagy, minden feladatodat kiválóan kell végezned!
Ő mélyen vallásos lelkületű hívő maradt minden sikere ellenére. 27 éves korában egy per elvesztése nyomán, amikor egyetlen mondatot nézett el, egy benső megvilágosodás nyomán elhatározta, hogy pap lesz. Böjtölt, imádkozott, majd kardját a Mária-szobor mellé akasztotta. Ezt az elhatározását apja csak nagy nehezen tudta elfogadni, csakhogy nem kitagadta. Harmincéves korában pappá szentelték, de évekig nem láthatta apját. Aztán egyszer az atya egy beszédére véletlenül betévedt a templomba. Anélkül, hogy fiát felismerte volna, szavai mélyen megragadták, végül aztán mégis kibékültek.
Hatásosan terjesztette Krisztus művét, sokan hallgatták, de azt is látta, hogy egyedül kevésre jut. Megalapította a redemptoristák (Megváltóról nevezett) társaságát. A harmincéves háború és a vallási viták megzavarták az emberek lelki világát, szükség volt a missziós munkára. Társai cserélődtek, de rendíthetetlenül dolgozott. A keresztény élet előmozdítására törekedett. Híresek és nagytekintélyűek erkölcstani könyvei, melyeket már súlyos betegen, köszvényesen, szenvedések közt írt. Az erkölcstudomány mestere volt.
XIII. Kelemen pápa 1762-ben, 66 éves korában, amikor súlyos beteg volt már, püspökké nevezte ki, Santa Agata dei Goti-ba. Tizenhárom év múlva megvált ettől a tisztségétől, és 1775-ben visszatért rendi közösségébe.
Rendtársai között, 91 éves korában halt meg Campaniában, Nocera de' Paganiban, 1787. augusztus 1-jén. Már 1816-ban boldoggá avatták, XVI. Gergely pápa 1839-ben avatta szentté, egyházdoktorrá pedig IX. Piusz pápa minősítette 1871-ben.
Példája: Isten eszköze vagy, minden feladatodat kiválóan kell végezned!
Forrás ~ Internet
