EDITH STEIN IMÁI
Edith Stein fohásza
Uram!
Kicsiny gyermekként szeretnék
járni utaidon.
Vakon: nem is fontos,
hogy terveidet ismerjem.
A világosság Atyja vagy,
s az én Atyám.
Ez elég nekem.
Vezess akár vak éjszakán át,
tudom, hozzád érkezem.
Juxta crucem tecum stare ~ Veled a kereszt alatt
Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.
Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.
De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.
Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára új életet szereztél.
Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess
bennünket a célba.
De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.
Szent Edith Stein verse, ihletője a Stabat Mater első szakasza:
Juxta crucem tecum stare - Veled állni a kereszt alatt.
Kicsiny gyermekként szeretnék
járni utaidon.
Vakon: nem is fontos,
hogy terveidet ismerjem.
A világosság Atyja vagy,
s az én Atyám.
Ez elég nekem.
Vezess akár vak éjszakán át,
tudom, hozzád érkezem.
Juxta crucem tecum stare ~ Veled a kereszt alatt
Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.
Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.
De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.
Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára új életet szereztél.
Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess
bennünket a célba.
De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.
Szent Edith Stein verse, ihletője a Stabat Mater első szakasza:
Juxta crucem tecum stare - Veled állni a kereszt alatt.
Boldog Edith Stein ~ Örök szeretet!
Ki vagy Te, édes fény, mely betölt engem,
és beragyogja szívem sötétségét?
Mint anyai kéz vezetsz engem,
s ha elengednél, egy lépést sem tudnék tenni.
Te vagy a tér, mely körülfogja és magába rejti létemet.
Tőled elhagyatva elsüllyednék a mélyben,
a semmiben, melyből a létre hívtál.
Közelebb vagy hozzám,
mint én magamhoz, bensőbb vagy,
mint a legbensőm - mégis elérhetetlen
és felfoghatatlan vagy, Szentlélek!
Örök szeretet!
Forrás ~ Internet
Forrás ~ Internet