Szent Joakim és Szent Anna, Szűz Mária szülei ~ július 26.
Az újszövetségi szent
könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szûz Mária szüleirõl. Néhány
névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és
Zebedeus, de e két szülõ nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv
mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két
név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel
áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklõdésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívõk. Ez az érdeklõdés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülõföldjére és rokonságára is. Érthetõ, hogy az Üdvözítõ nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülõháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.
Szent Anna tiszteletérõl Bálint Sándor a következõket írja: 'A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétûsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövõmunkások, csipkeverõk, seprûkötõk.
Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élõ tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzsébõl, Anna és Mária méhébõl sarjadt a Szõlõtõ: belõle termett a megváltás bora, - a megváltó Vér -
Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklõdésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívõk. Ez az érdeklõdés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülõföldjére és rokonságára is. Érthetõ, hogy az Üdvözítõ nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülõháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.
Szent Anna tiszteletérõl Bálint Sándor a következõket írja: 'A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétûsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövõmunkások, csipkeverõk, seprûkötõk.
Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élõ tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzsébõl, Anna és Mária méhébõl sarjadt a Szõlõtõ: belõle termett a megváltás bora, - a megváltó Vér -
Védõszentje volt a bányászoknak is,
nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett
kincsrõl, a drágagyöngyöt keresõ kalmárról szólt, és e hasonlatokat
Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön
tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.'
A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-tõl március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.
A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élõ Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségébõl és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevû pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bûnös kézbõl nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bûnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdõkbe és a mezõre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal késõbb azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.
Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevû férfihoz, kitõl ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevû férfihoz, akitõl újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.
A legenda -- az apokrif szerzõktõl vett értesülések alapján -- így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, késõbb Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.
Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívõ és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is elõforduló ,,Úr rokonai'' kifejezést.
A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, õt is a mennyországba vitték.
Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: 'Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.
Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten elõtt, kérjük õt, legyen szószólónk õ Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.'
A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-tõl március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.
A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élõ Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségébõl és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevû pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bûnös kézbõl nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bûnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdõkbe és a mezõre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal késõbb azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.
Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevû férfihoz, kitõl ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevû férfihoz, akitõl újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.
A legenda -- az apokrif szerzõktõl vett értesülések alapján -- így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, késõbb Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.
Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívõ és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is elõforduló ,,Úr rokonai'' kifejezést.
A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, õt is a mennyországba vitték.
Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: 'Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.
Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten elõtt, kérjük õt, legyen szószólónk õ Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.'
Istenünk,
ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük
szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add
meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.
Forrás ~ Internet
