Loyolai Szent Ignác imái

'Az imádság csak az egyik módja az Isten dicséretének;
 minden teendőnkben és munkánkban meg kell találnunk Istent.
Aki minden Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.'

'Őrizd meg minden dologban a lélek szabadságát.
 Ne kacsintgass az emberek felé, hanem legyen a lelked annyira szabad, 

hogy mindig meg tudd tenni az ellenkezőjét is!'

Loyolai szent Ignác ~ A teljes önátadás imája

Vedd el, Uram, egész szabadságomat.
Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet,
vedd el egész akaratomat.
Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem.
Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom,
 hogy Te irányítsd akaratod szerint.
Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben,
 és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.
Ámen..

Szent Ignác ~ Jézus, árassz el teljességeddel!

Jézus, árassz el teljességeddel!
Tested és véred legyen ételem és italom!
Szenvedésed és halálod legyen erőm és életem!
Jézus, Te velem vagy, így mindent megkaptam.
Kereszted árnyéka legyen keresett menedékem.
Ne engedd, hogy elfussak, felajánlott szereteted elől,
És őrizz meg a gonosz hatalmától!
Mindennapi kis halálaimat ragyogja be szereteted fénye!
Hívj engem állandóan, amíg el nem érkezik az a nap,
Amikor szentjeiddel örökké dicsőíthetlek Téged!
Amen.

Krisztus lelke, szentelj meg engem...

Krisztus lelke, szentelj meg engem.
Krisztus teste, üdvözíts engem.
Krisztus vére, ihless meg engem.
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Krisztus szenvedése, erősíts meg engem.
Ó édes Jézus, hallgass meg engem.
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől, oltalmazz meg engem.
És juttass el Magadhoz engem.
Hogy szentjeiddel dicsérjelek téged.
Mindörökkön örökké. 

Amen.

LOYOLAI SZENT IGNÁC ÜNNEPE - július 31.

Loyolai Szent Ignác baszkföldi származású szent, a jezsuita rend alapítója, a menedékhelyek és a lelkigyakorlatok védőszentje, illetve mindazoké, akiket kételyek kínoznak a hit kérdéseiben.
Inigo Lopez Loyola 1491-ben született Baszkföldön, egy nemesi család tizenhárom gyermeke közül a legfiatalabbként. Tizenöt évesen egy rokona révén apród lett Katolikus Ferdinánd kasztíliai király udvarában, majd beállt a hadseregbe. Életében 1521. május 20-án következett be fordulat, amikor Pamplona ostroma közben eltalálta egy ágyúgolyó. A lábadozás hosszú és fájdalmas hónapjai alatt számtalan vallásos szöveget olvasott Jézus és a szentek életéről, és teljesen a hatásuk alá került. Elhatározta, hogy lemond a világi életről, életét a Szentföldön a pogányok megtérítésének szenteli, nevét pedig Antiochiai Szent Ignác iránti tiszteletből Ignácra változtatta.
A Szentföld felé vezető út első állomása a Barcelonához közeli Montserrat kolostora volt, ahol egész éjjel az oltár előtt térdelt, majd otthagyta kardját, ruháit pedig szétosztotta a szegények között. A következő évet Manresa városának közelében, egy barlangban magányos elmélkedéssel töltötte. Megírta lelkigyakorlatos könyvét, és elhatározta, hogy Isten nagyobb dicsőségére - 'ad maiorem Dei Gloria' - a jezsuiták későbbi jelmondata -  vallásos társaságot alapít.
1523-ban koldusként a Szentföldre zarándokolt, majd Barcelonában, Alcalában és Salamancában, végül a párizsi egyetemen tanult latint és teológiát. Diáktársainak buzgón osztogatta a Lelkigyakorlatok példányait, felkeltve a Szent Inkvizíció gyanakvását. Több alkalommal indult ellene vizsgálat, kétszer be is börtönözték, de végül minden alkalommal felmentették.
1534. augusztus 15-én hat társával - Petrus Faber, Xavéri Ferenc, Alfonso Salmeron, Jacob Laines, Nicholas Bobadilla és Simon Rodrigues - a montmartre-i templomban szegénységi és tisztasági fogadalmat tettek. Azt is megfogadták, hogy a Szentföldre utaznak téríteni. 1537-ben keltek volna útra, de a török háborúk miatt a zarándoklat elmaradt. Így Róma felé indultak, előbb azonban társaival együtt pápai engedéllyel pappá szentelték őket.
1538 októberében nyújtották be rendjük szabályzatának tervezetét, amelyet III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én kelt bullájában jóváhagyott - ezzel létrejött az akkor még hatvan tagú Jézus Társasága szerzetesrend. A létszám korlátozását 1543-ban törölte el egy újabb bulla.
Első rendfőnöknek 1541. április 8-án a tisztségtől vonakodó Ignácot választották meg, aki haláláig, tizenöt éven át állt a jezsuiták élén. Több mint tíz évig dolgozott a társaság szervezeti kereteit megszabó, 1554-ben elfogadott Konstitúción. A rend célja a katolikus hit védelme, megerősítése, terjesztése és a katolikus nevelés. Ignác fogta össze a rend tevékenységét: hittérítőket küldött ki, iskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat létesített, a Collegium Germanicum (ma Collegium Germanicum-Hungaricum) megalapításával új alapokra helyezte a papképzést.
A rendalapító 1556. július 31-én halt meg Rómában, holtteste 1587 óta az Il Gesu templom oltára alatt nyugszik. 1609-ben V. Pál pápa boldoggá avatta, 1622-ben XV. Gergely pápa a szentek közé emelte; ő a jezsuiták, a lelki gyakorlatot végzők, a katonák, a várandós asszonyok és a gyermekek védőszentje, ünnepe július 31.

Forrás ~ Internet

 

ARANYSZAVÚ SZENT PÉTER püspök és egyháztanító július 30.

ARANYSZAVÚ KRIZOLÓG SZENT PÉTER 380 körül született az emiliai Imolában - Olaszország. Itt pap lett, majd 424-ben Ravenna püspökévé választották. Sem ő, sem a Ravennaiak nem akarták ugyan elfogadni az ő személyének kiválasztását, de a kinevező Szent III. Szixtusz pápa látomására hivatkozva ragaszkodott Péterhez. Nagy hatású beszédeket mondott, írásaival hatékonyan tanított. Megreformálta a papsága életét, gondját viselte a szegényeknek és raboknak.

Galla Placidia császárnő udvarában igyekezett a szabadosságokat, a pogány maradványokat irtogatni. Naponta háromszor is prédikált. Kortársaitól az 'aranyszavú' jelzőt kapta. Beszédei találóak és rövidek voltak. 176 csodálatos beszéde maradt ránk.

Halálát közeledni érezve hazatért, és misét mondott Szent Kasszián vértanú oltáránál, felajánlotta magát. 450 körül halt meg, Imolában temették el Szent Kasszián mellé a főoltár közelében. Ünnepe 1729-ben került a Római Naptárba.

Példája: Tanulj olyan beszéd stílust, ami a környezetedben a leghatékonyabb, 'aranyszavú'!

 

Forrás ~ Internet

Istenünk, ki Aranyszavú Szent Péter püspöködet a megtestesült Ige apostolává tetted, közbenjárására kérünk, engedd, hogy üdvösséged misztériumait a szívünkben szüntelenül szemléljük, és tetteinkkel tanúságot tegyünk róluk!

 

 A Miatyánkról

 

  'Krisztus azért tanított meg röviden imádkozni, mert gyorsan meg akarja adni, amit kérünk... Menjünk hát, gyermekeim, ahova az irgalom szólít, a szeretet vonz, a vágy hív! Istent, az Atyát érezze a szív, mondja a nyelv, szólítsa a lélek és minden, ami bennünk van, legyen nyitva kegyelmének, s ne a félelemnek, mert a bíró Atyává változott, s nem azt akarja, hogy féljük, hanem hogy szeressük.'

ARANYSZAVÚ SZENT PÉTER ~ IMÁDSÁG, BÖJT, IRGALMASSÁG

Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti.

Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.

Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Erezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel.

Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt. 

Aranyszavú Szent Péter püspök + 450 körül.

Forrás ~ Internet

 

SZENT MÁRTA - emléknapja július 29.

 

Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak.Az első találkozás, amikor Jézus Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai kíséretében úton volt. 'Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába). Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.' Volt mit tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és elszállásolásáról kellett gondoskodnia. 'Egyszercsak megállt, és így méltatlankodott: Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha' (10,38-42).

A második alkalom, amikor Mártával találkozunk az evangéliumban, Jézus legnagyobb csodája: Lázár feltámasztása.
A történteket Szent János mondja el: 'Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal, és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték Jézusnak: Uram, akit szeretsz, beteg! Ennek hallatára Jézus azt mondta: Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten fia.'
 

A harmadik alkalommal szintén Betániában találkozunk Mártával, Máriával és Lázárral, közvetlen Húsvét előtt. Ismét János evangélista mondja el a következőket: 'Hat nappal Húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek a tiszteletére.' Ez a vacsora azonban nem Márta, hanem a leprás Simon házában zajlott le. A három testvér is hivatalos volt: 'Márta felszolgált, és Lázár is a vendégek között volt. Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával. A ház betelt a kenet illatával. Az egyik tanítvány, Karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények között? De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus rászólt: Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen a temetésem napjára teszi.' Máté evangéliumában Jézus így folytatja: 'Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.' (Jn 12,1-8; Mt 26,6-13).

Sajnos a liturgikus megemlékezés Máriára épp azért, mert alakja egybemosódott Mária Magdolnával nem terjed ki. Mártát a ferencesek kezdték ünnepelni 1262-ben, július 29-én. A 13. század végén a római naptárba is áttették.

Forrás ~ Internet

 

  Szent Charbell Makhlouf ~ július 27.

Szent Charbel Makhlouf Kelet nagy misztikusa és aszkétája, a maronita egyház három nagy szentjének egyike. Charbel szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és azt, hogy Isten jelenlétének tanúi legyünk a világban.

Youssef Antoun Makhlouf az észak-libanoni Bkaakafra - Biqa-Kafra - nevű, hegyi faluban született 1828. május 8-án, a család ötödik gyermekeként. Maronita vallású édesanyja szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzért és a szentmisén való részvételt. Youssef két testvére is szerzetes lett.

A fiút a falubeliek szentnek kezdték nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Sokat imádkozott egy barlangban, egy kis Szűzanya-kép előtt térdepelve. Gyakran felkereste Tanois nevű szerzetes nagybátyját lelki beszélgetésre, közös imádságra. Egy alkalommal, eltévedt kecskéjét keresve, egy cédrus közelében imádkozván hangot hallott: 'Hagyj el mindent, és kövess engem!'.

 

Forrás ~  Internet

 

 
Ima Szent Anna közbenjárásáért

Uram, Isten, kegyelmes Atyám, Te választottad kegyelmesen
egyszülött Fiad anyjának szülőjévé Szent Annát.

A te kegyelmed tette őt az üdvözítés fönséges művének részesévé.
Hozzád könyörgünk, Uram: engedd, hogy az ő párfogásának segítségével
irgalmad és kegyelmed részesei lehessünk!

Szent Anna asszony, az áldott Szűz anyja, kérünk:
légy és maradj mindenkor pártfogónk Istennél!
Íme, teljesen rád bízzuk magunkat,
és oltalmadra hagyatkozunk minden testi-lelki ügyünkben.

Amen.

Ima Szent Annához

Üdvözlégy, Szent Anna asszony! 

Istentől megáldott anya vagy, mert Mária, a kegyelemmel teljes Szűz,

 a te leányod. Szent anya vagy, mert gyermeked
szeplőtelenül fogantatott, s nevelésed által tiszta és ártatlan életet élt. 

Boldog anya vagy, mert gyermeked, Mária, az Isten Anyja. 

Ő az Úr Jézus Krisztus szülőanyja, aki minket az üdvösség útján vezérel. 

Mi, szegény bűnösök, magunktól tehetetlenek vagyunk,

 csak Isten kegyelmétől támogatva művelhetjük üdvösségünket.

 Azért esdve kérünk, hogy közbenjárásoddal légy szószólónk 

a Boldogságos Szűz Máriával együtt a mennyei Atyánknál, 

és nyerd meg számunkra Krisztustól az üdvösségre segítő kegyelmet!

Fogadd a keresztény családokat különleges oltalmadba és pártfogásodba! 

Segíts, hogy keresztünket zúgolódás nélkül hordozzuk, szenvedéseinkben türelmesek legyünk,

 az élet ezernyi bajában pedig gyermeki engedelmességgel mindhalálig kitartsunk. 

Anyai oltalmadba ajánljuk a szülőket, apákat és anyákat, gyermekeikkel együtt.

Vezesd őket az üdvösség útján! 

Ha pedig erről az útról gyarlóságukban letérnek, 

térítsd vissza őket anyai jóságoddal az Istennek tetsző élet útjára, 

hogy egyedül az Ő akaratát teljesítsék.

Szent Anna asszony, aki örömmel néztél a halál elé, 

hathatós pártfogásoddal segíts Istennél: 

úgy éljünk a világon, hogy a haláltól ne kelljen rettegnünk,

 és Istennek kedves élet után boldog legyen a halálunk.

Amen.

 

Szent Joakim és Szent Anna, Szűz Mária szülei ~ július 26.

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szûz Mária szüleirõl. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülõ nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklõdésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívõk. Ez az érdeklõdés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülõföldjére és rokonságára is. Érthetõ, hogy az Üdvözítõ nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülõháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletérõl Bálint Sándor a következõket írja: 'A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétûsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövõmunkások, csipkeverõk, seprûkötõk.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élõ tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzsébõl, Anna és Mária méhébõl sarjadt a Szõlõtõ: belõle termett a megváltás bora, - a megváltó Vér -

Védõszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsrõl, a drágagyöngyöt keresõ kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.'

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-tõl március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élõ Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségébõl és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevû pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bûnös kézbõl nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bûnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdõkbe és a mezõre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal késõbb azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevû férfihoz, kitõl ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevû férfihoz, akitõl újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda -- az apokrif szerzõktõl vett értesülések alapján -- így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, késõbb Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívõ és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is elõforduló ,,Úr rokonai'' kifejezést.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, õt is a mennyországba vitték.

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: 'Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.

Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten elõtt, kérjük õt, legyen szószólónk õ Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.'

 

Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.

 

 Forrás ~ Internet

 

 

 

SZENT JAKAB APOSTOL ~ Július 25.

Betszaidában született. Az Egyház hagyományában az 'idősebb' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt május 11-én ünnepelt 'fiatalabb' Jakabtól, az 'Úr testvérétől. Zebedeus és Szalóme fia, Szent János evangélista bátyja volt. Apjától örökölve a mesterségét, a halászatból élt. A 28. év tavaszán vagy nyarán látta meg őt Jézus, amikor a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait. Miután meghívta Pétert és Andrást, 'folytatva útját megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön ott hagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek' (Mt 4,21).

Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt: Simon a szikla, aki az apostolkollégium feje, az Egyház sziklaalapja lesz; János a szeretett tanítvány, aki legközelebb állt az Úrhoz; Jakab pedig az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben a színeváltozáskor, Jairus leányának föltámasztásakor és a Getszemáni-kertben csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Jakab egyébként robbanékony természetű volt. Szent Lukácstól tudjuk a következő esetet, amely mutatja, hogy Jakab tisztában volt vele, hogy Jézus mennyire más mester, mint a farizeus írástudók. Amikor úton Jeruzsálem felé a szamariaiak az egyik faluban nem voltak hajlandók szállást adni Jézusnak, Jakab az öccsével együtt felháborodva mondta: 'Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!'' Ezért nevezte el Jézus e két tanítványát Boanergesznek, ami annyit jelent: a mennydörgés fiai.

Az Evangéliumból azt is tudjuk, hogy Jakab milyen odaadással várta Isten országát. Szalóme asszony a fiaival együtt odament Jézushoz és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: 'Mit akarsz?' 'Intézd úgy felelte, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.' Jézus így válaszolt: 'Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni abból a kehelyből, amelyet majd én iszom?' 'Tudunk!' felelték. Jézus így folytatta: 'A kelyhemből fogtok ugyan inni, de a jobbomra és a balomra ülést nem az én dolgom adni. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.' A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához és így szólt: 'Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. Köztetek nem így lesz. Hanem aki nagyobb akar lenni közületek, a szolgátok lesz, és aki első akar lenni, a rabszolgátok lesz. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért.'

Jakabban jó talajba hullottak az Úr e szavai. Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház püspöke, s mint ilyen valóban ivott az Úr kelyhéből. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház „oszlopát" (Gal 2,1-10). Amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az Egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első vértanú az apostolok között.

A középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye Szent Jakab sírja volt a spanyolországi Compostellában. A 8. századtól él az a hagyomány az Egyházban, hogy Jakab a mai Spanyolországig jutott el missziós útján. Egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, sakkor megjelent neki Zaragozában a Szűzanya és megvigasztalta. E hagyomány a breviáriumba is belekerült: 'Jézus Krisztus mennybemenetele után Jakab Júdeában és Szamariában hirdette Jézus istenségét és sokakat elvezetett a keresztény hitre. Ezután Hispániába ment, ahol néhány embert Krisztushoz térített, akik közül később hetet Péter apostol püspökké szentelt és Hispániába rendelt.'

Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető. Nem tudjuk, melyik évben vitték Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába, valószínűleg az arabok pusztítása elől menekítették el őket a 7. század elején. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Hispániában van. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz király kibővített. Az arabok 997-ben lerombolták, magát a sírt azonban megkímélték. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot „Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak" tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak a sírjához.

Mindenható, örök Isten, aki az apostolok közül először Szent Jakabnak adtad meg, hogy feláldozhassa érted az életét, kérünk, add meg Egyházadnak, hogy apostolod vérrel megpecsételt hitvallása erőforrásunk, pártfogása pedig a segítségünk legyen!

 

 Forrás ~ Internet

 

Árpád-házi Szent Kinga szűz és szerzetesnő ~ július 24.

Nehéz történelmi időben született, IV. Béla királyunk leányaként 1224-ben. Szülei kívánságára házasságot kötött Boleszláv krakkói herceggel. Mindketten örök tisztasági fogadalmat tettek. Imádságban és a szegények szolgálatában telt élete. Férje halála után ferences klarissza apáca lett, vagyonát szétosztotta, és az ószandeci kolostorban élt. 1292-ben halt meg. 1999-ben II. János Pál pápa itt avatta szentté.

Részlet Boldog Kinga életéből: Földi szüleinek meglátogatása után Lengyelországba visszatérve Kinga - szülei bőkezűségéből - sok aranyholmit vitt magával. Ezeket mennyei Jegyese iránti lángoló szeretetből templomok és kolostorok díszítésére, valamint árvák, özvegyek és szegények megsegítésére fordította. Isteni sugallatra úgy vélte: az lenne a legjobb, ha szerzetesnők számára kolostort alapítana, és megfelelő adományokkal ellátva oda Assisi Szent Ferenc rendjéből - mivel ehhez a rendhez gyermekkora óta vonzódott - a ferences regula szerint élő szüzeket gyűjtsön. A földi templomot és kolostort megalapítva Kinga egy másik templom építésére is törekedett, amely egyedül az Úré, és amelyet már régóta építeni kívánt, de igyekvésének Boleszláv király ellenszegült, nem érezve indíttatást arra, hogy az örökös tisztaság megőrzésére ünnepélyes fogadalommal kötelezze magát. Nem tett le ugyanis a reményről, hogy gyermekei legyenek, de mégis barátságosan fogadta Kinga elhatározását. Végül is e szent szűz állhatatos imádságára megváltoztatta elhatározását, legyőzte önmagát, és beleegyezett abba, hogy örökös tisztaságot fogadjon. Ennek ünnepélyes kinyilvánítására, a meghatározott napon, Boleszláv király Prandotha püspök kezeibe a krakkói székesegyházban, nagy sokaság jelenlétében letette a tisztasági fogadalmat.

Forrás ~ Internet
 

 

Svédországi Szent Brigitta ~ Európa védőszentje

A pápa katekézise az általános kihallgatáson. Szent Brigitta segítse Európát abban, hogy soha ne szakadjon el keresztény gyökereitől - mondta XVI. Benedek pápa a szent életéről szóló katekézisében. A XIV. század egyik nagy szentjéről szólva a pápa emlékeztetett arra, hogy Svédországi Szent Brigittát II. János Pál a 2000-es jubileumi év során Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Életét jól ismerjük a fennmaradt források alapján, amelynek két nagy szakaszát lehet elkülöníteni - állapította meg XVI. Benedek. Brigitta életének első felében boldog házasságban élt férjével 28 éven át, amelynek során nyolc gyermekük született. Brigitta lelki vezetőjének és szentírási tanulmányainak köszönhetően családjában is fontosnak tartotta a hit gyakorlását. Férjével a ferences Világi Rend szabályai szerint éltek. Segítették a rászorulókat, egy kórházat is alapítottak. Brigitta férje, Ulf felesége mellett egyre inkább a keresztény értékek szerint élt olyannyira, hogy egy Santiago de Compostela-i zarándoklat után életüket a mértékletesség jegyében folytatták annak ellenére, hogy korábban gazdagság vette őket körül.
 

Brigitta életének első szakasza ma is kiváló példa a spirituális jelleget öltő házas életre, amely az életszentségre vezető út lehet. A svéd szent nő családjában is tanúságot tett a keresztény életvezetésről megmutatva az embereknek az evangéliumi értékek szerinti házasságot, amely a szeretetre, a gyengédségre, a kölcsönös segítségnyújtásra, a gyermekek közös nevelésére, a világ felé való nyitottságra és szolidaritásra, valamint az Egyház életében való aktív részvételre alapszik - magyarázta a Szentatya.
 

Svédországi Brigitta életének második szakasza akkor kezdődött meg, amikor Ulf meghalt. Az özvegyen maradt asszonyok találhatnak vigasztalást Brigitta példájában, aki imával, bűnbánattal és a szeretet cselekedeteit tovább folytatva élte életét. Férjének halálát követően lemondott javairól, majd egy ciszterci kolostorba költözött. Ekkor kezdődtek el életében a misztikus látomások, isteni kinyilatkoztatások, amelyeket gyóntató papja jegyzett le írásban. Brigitta misztikus élményei több fontos téma köré csoportosulnak, így pl. Krisztus szenvedéstörténetéhez, amelyet Brigitta valóban reális formában jelenít meg látomásain keresztül.
1349-ben végleg elhagyta Svédországot és Rómába indult zarándokként azért, hogy részt vegyen az 1350-es jubileumi szentéven és elismertesse a pápával annak a szerzetesrendnek a szabályzatát, amelyet meg kívánt alapítani. Rómában apostoli tevékenységet folytatott, számos zarándokhelyre eljutott, mint pl. Assisibe is. 1371-ben nagy vágya is beteljesült azzal, hogy a Szentföldre zarándokolt.
Svédországi Brigitta 1373-ban hunyt el. Sírja a svédországi Vadstenában van, ott ahol az általa alapított Ágoston rendi mintára működő Brigitta-rend egyik központi kolostora is található.

Forrás ~ Internet

SZENT MÁRIA MAGDOLNA - JÚLIUS 22.

 

 Mária Magdolna egy a Genezáreti tó nyugati partján lévő városból, Magdalából való nő volt. Jézus szavával kiszabadította őt a szenvedélyek kötelékéből meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen a követője és szolgálja. Mária Magdolna ettől fogva azok között az asszonyok között volt, akik a Jézust és tanítványait elkísérték útjaikon és gondoskodtak róluk.

Mária Magdolna a Golgotára is elkísérte Jézust, jelen volt a keresztre feszítésekor és halálakor, valamint a keresztről való levételekor és eltemetésénél is. Szent János szerint Mária Magdolna külön is tanúja volt a feltámadásnak.

 

'Istenünk, a te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él, és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

 

Példája:

Bánjuk bűneinket, tanuljunk Krisztustól, találkozzunk Vele!

Ez a bűnbocsánat és az Eukarisztia szentségével élés!

Irgalmas Istenünk, kinek feltámadott Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus Mária Magdolnát az apostolok apostolává tette, kérünk, add meg nekünk az ő közbenjárására, hogy mi is az élő Krisztust hirdessük, és megláthassuk dicsőségedben Őt, aki veled és a Szentlélekkel egységben él és uralkodik mindörökkön örökké! Amen.

Forrás ~ Internet

 

SZENT MÁRIA MAGDOLNA - JÚLIUS 22.

 
Nagyon szeretett, mert sok bűne megbocsáttatott. Mária Magdolna szereti Jézust, bár még nem érti teljesen ki is ő. A feltámadottal való találkozása megerősíti őt a szeretetben, és arra indítja, hogy elmondja a többieknek is a találkozást. Erősítsük meg Isten iránti szeretetünket, és beszéljünk bátran róla mi is.

Mária Magdolna Jézushoz való ragaszkodása, Jézus iránti szeretete példa számunkra. Krisztus szeretete sürget minket. Válaszolnunk kell erre a szeretetre. Szeretetünk válasza a bűnbánat a Szentmise elején.

Mária Magdolna bűnbánó galileai nő volt. Jézustól nyert bűnbocsánatot, és attól fogva az Üdvözítő hűséges tanítványa lett. Ott állt a keresztfa alatt is. Húsvét hajnalán ő lett 'az apostolok apostola', mert ő vitte meg nekik a feltámadás örömhírét. Tisztelete főként a XII. században terjedt el a nyugati egyházban.

Példája:

'Bánjuk bűneinket, tanuljunk Krisztustól, találkozzunk Vele!
Ez a bűnbocsánat és az Eukarisztia szentségével élés!'

'Irgalmas Istenünk, kinek feltámadott Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus Mária Magdolnát az apostolok apostolává tette, kérünk, add meg nekünk az ő közbenjárására, hogy mi is az élő Krisztust hirdessük, és megláthassuk dicsőségedben Őt, aki veled és a Szentlélekkel egységben él és uralkodik mindörökkön örökké!' Amen.

Forrás ~ Internet

Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: 'Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!' Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: 'Asszony, miért sírsz?' Ő azt felelte nekik: 'Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!' Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: 'Asszony, miért sírsz? Kit keresel?' Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: 'Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!' Ekkor Jézus megszólította őt: 'Mária!' Erre ő megfordult, és héberül így szólt: 'Rabbóní!', ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: 'Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.' Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: 'Láttam az Urat!', és hogy ezeket mondta neki. Jn 20,1-2.11-18

  Mária Magdolna vitte tehát a feltámadás örömhírét az apostoloknak.

 A legenda szerint az Úr mennybemenetele után Mária Magdolna elvonult a világtól és egy barlangban élt 30 esztendeig, ismeretlenül, vezekelve. Az imádság minden órájában angyalok emelték az égbe - ilyenkor arca ragyogott, mint a nap. Egyszer csak rábukkant egy pap és elvitte a templomba. Ott megáldozott és karját kitárva elszenderedett az oltár mellett.

Mária Magdolna az asszonyok, a foglyok, az eltévelyedettek mellett a kertészek, szőlészek, de az illatszerészek és fodrászok patrónája is.

Forrás ~ Internet

Brindisi Szent Lőrinc áldozópap és egyháztanító ~ július 21.

XXIII. János pápa egyháztanítóvá avatta Brindisi Szent Lőrincet. Apostoli Tanító megtisztelő címe apostoli életmódjára, és arra a missziós tevékenységre utal, amelyet egész Európában kifejtett. A szent alakja ragyogó fényességgel tűnik elénk, szemben ellenfele, fra Paolo Sarpi homályos személyével. Sarpi, aki éppen úgy szerzetes volt, mint Lőrinc, zseniális tehetség volt, és még ma is világhíresség lenne, ha a természettudományos kutatás területén maradt volna.Mindkét szerzetest nagy feladatokra hívta meg Isten, de kettőjük közül csak az egyik érte el az életszentséget, a másik mint az egyháztörténelem tragikus alakja, kiközösítve és kiengesztelődés nélkül halt meg. Életük több esztendőn át párhuzamosan haladt. Velencében sokszor találkoztak, mindkettőjükben égett a szerzetesi élet eszménye, és fiatalos lelkesedéssel vágtak neki az osztatlan istenszolgálatnak. A túlzott vezeklés Lőrinc egészségét úgy megviselte, hogy később szinte lehetetlennek látszott, hogy missziós munkát végezhessen. Sarpi, aki szervita volt, szintén kemény aszkézisben élt. Már középiskolás korában lemondott a húsról és a borról. Mindketten engesztelő áldozattá akartak válni az emberekért, akiknek tobzódó élete a szemük előtt zsibongott.Felismerve, hogy Velencében otthonra találtak a szabadgondolkodók, illetve a közeli Pádua egyetemének vonzását érezve mindketten nagyon buzgón tanultak. Sarpit egészen magával ragadta és lebilincselte a világi szellemű humanista képzés. A fiatal kapucinust, Lőrincet ezzel szemben egy könyv kerítette hatalmába: a Szentírás. Úgy olvasta a Bibliát, mintha tegnap, egészen frissen írták volna. És úgy szerette, mintha a menyasszonyát szerette volna benne. Úgy megtanult héberül, hogy prédikálni tudott a zsidóknak! S nemcsak olvasta, hanem megmaradt benne az olvasott szöveg annyira, hogy saját bevallása szerint szóról szóra le tudta volna írni a héber szöveget, ha valamilyen szerencsétlenség folytán minden héber szentírási szöveg megsemmisült volna.Emellett Lőrinc született szónok volt. Életszentségének és csodatételeinek híre messze megelőzte. Ha valahova készült, a templomot már órákkal előbb zsúfolásig megtöltötték az emberek, hogy hallhassák és láthassák. Azokban az években, amikor 'a szent tábornok' gyalog járta végig Európa országait és mindenütt prédikált, az emberek úgy érezték: egy új apostol jelent meg a földön. Seregestül vonultak ki a fogadására, virágokkal és lombos ágakkal borították be az utat, amerre elhaladt. Prédikációit tíz fólió kötet őrzi. Szentírásmagyarázatai minden idők tudósait lenyűgözik szakszerűségükkel. Egyszerű, pátosz nélküli stílusa rendkívül modernnek hat ma is.Mindkét szerzetes előtt nyitva állt a lehetőség, hogy egyik a szervita, másik a kapucinus renden belül fontosnál fontosabb tisztségek sorát töltse be. Sarpi generális prokurátor lett, ami rendjében a második legmagasabb hivatal volt, Lőrincet pedig a Székesfehérvár melletti győzelem után (1601) generálissá választották, később még négy alkalommal viselte a generális definitor tisztségét. Mindezek ellenére Lőrinc alázatos szerzetes maradt. Ha szükség volt rá, szívesen segített a konyhán, a mosogatásban is. És minden külső tevékenysége mellett állandóan misztikus szemlélődésben élt!Koruk veszedelmes körülményei mindkettőjükre diplomáciai feladatokat is róttak. Sarpi gőgjének beteljesülését az a perc hozta meg, amelyben Velence meghívta a köztársaság teológusának. A pápa elleni gyűlölet úgy elvakította, hogy szövetségbe akarta tömöríteni a pápa ellen az összes protestáns fejedelmet, és attól a gondolattól sem riadt vissza, hogy általános háborút robbantson ki. Lőrinc a másik táborhoz tartozott. A pápa, a császár, hercegek és városi tanácsok bíztak rá nagyon kényes diplomáciai feladatokat. És Lőrinc nem bújt ki e megbízatások elől. Számára ez is elsősorban apostolkodás volt, beavatkozási lehetőség az általa annyira szeretett Egyház javára. Szolgálatait egész Európa érdekében végezte, miként ezt a Székesfehérvár melletti ütközetben félreérthetetlenül megmutatta. Amikor Miksa bajor herceg, aki Lőrinc barátja volt, elismerését fejezte ki szolgálatai miatt, melyek lehetővé tették a Katolikus Liga létrejöttét, ezt mondta: 'Egész Németország, sőt, az egész kereszténység örök hálára van kötelezve Lőrinc atya iránt!'A pápaság körüli viták következtében Lőrincnek összeütközésbe kellett kerülnie Sarpival, aki nagyon szenvedélyesen vitázott. 'A 17. században ő volt a pápaság legveszedelmesebb irodalmi ellenfele' - mondja H. Jedin egyháztörténész. Utolsó csepp erejét is a pápaság elleni gyűlölet kifejezésére használta. Öreg korában, amikor már kitört a harmincéves háború, még kiadott egy támadó művet a pápaság ellen A trienti zsinat története címmel. E vitában Lőrinc is szerepet kapott. De nem támadta meg nyíltan Sarpit, ahogy ezt várhatnánk. A Velence és Róma között folyó elkeseredett vitában Lőrinc a higgadt békeközvetítő szerepét vitte. Amikor Velencében tartózkodott, szegény szerzetesi cellájában a legmagasabb rangú vezetők keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle. Mikor azonban Layser, a drezdai udvari prédikátor megtámadta Lőrincet prágai beszédei után, ő is tollat ragadott, hogy a nyilvános támadásra megfeleljen. Két év alatt készült el a válasszal amelyet két fólió kötetben írt meg, s benne pontos szentírási érveléssel Luther egész tanítását megcáfolja. Kiadása mégis elmaradt, mert az ellenfél, akinek szólt a válasz, meghalt.Egy mondata különösen is rávilágít, milyen lélek élt Lőrincben. Mikor egy missziós útja alkalmával Miksa herceg testőröket akart melléje adni, Lőrinc ezt mondta: 'Nem ilyen fegyverekkel kell megvédeni a hitünket, hanem a tanítók és prédikálók szent életével és az üldözések türelmes elviselésével. Nem a kard, hanem a meggyőzés nyeri meg a szíveket.' Azokban a hónapokban, amikor Lőrinc hosszasan prédikált német földön, az óra nem vitát, hanem békítést követelt. Ezt a lelkületet már évekkel korábban kialakította magában, amikor Rómában a zsidók között végzett missziós munkát. Kísérője mondta: 'Mivel nagyon szeretett testvéreinek hívta a zsidókat, sikerült megnyitnia és fogékonnyá tennie a szíveket.'Békeszeretete tette alkalmassá arra, hogy békét közvetítsen. Hadakozó felek többször fordultak hozzá, hogy segítségével békét kössenek. Ilyen volt Párma és Mantua háborúja, vagy a Savoyai-ház és Milánó közötti ellenségeskedés. Utoljára III. Fülöp spanyol király előtt jelent meg, és apostoli bátorsággal ítélte el a nápolyi alkirály zsarnokságát.Lőrinc Lisszabonban halt meg1619. július 22-én. 1881-ben avatta szentté XIII. Leó pápa. A római kalendáriumba 1959-ben vették fel az ünnepét, július 21-i dátummal.

Példája
'A tehetséged nem biztos, hogy divatos kenyérkereseti lehetőséget nyújt,de csodálatos eredmények elérését teszi lehetővé! 'Élj a tehetséged nyújtotta adottságokkal!'

Forrás ~ Internet

Szent Apollinaris püspök és vértanú ~ Július 20.

Egyike volt az egyház első nagy vértanúinak. Maga Szent Péter szenteli ravennai püspökké. A csodák, amiket véghez vitt, hamar felkeltik a hatalom figyelmét, prédikációi nyomán sokak megtérnek a hithez, ugyanakkor magára vonzza a bálványimádók haragját, akik kegyetlenül megverik, és a város elhagyására kényszerítik. Keresztények találnak rá félholtan a tengerparton, és egy rejtekhelyen ápolják. Nemsokára ismét elfogják az üldözők, égő parázson járással kínozzák, majd másodszor is kiutasítják a városból.

De ő a közelben marad, és folytatja az evangelizációt. Ebben az időben Aemilia tartományban találhatjuk. Ravennába harmadik alkalommal is visszatér. Itt ismét elfogják, és kegyetlenül megkínozzák, mert kitart a hite mellett. Láncra verve egy szörnyű börtön mélyére vetik, de 4nap múlva egy hajó fedélzetén Görögországba küldik.

Ott ugyanúgy végzi hittérítő tevékenységét, a csodák, és szenvedései tovább folytatódnak.Megpróbálják elhallgattatni, s mikor ez nem sikerül, egy kegyetlen verés után, visszaküldik Itáliába.

Ez az időszak három évig tart, és ezután negyedik alkalommal tér vissza Ravennába.Ekkor már Vespasianus a császár, aki, válaszul a pogányok panaszaira, kiad egy rendeletet, amellyel száműzi a keresztényeket. Apollinaris egy ideig rejtőzködik, de egyik alkalommal a város egyik kapuján áthaladva felismerik( valószínűleg Classisban, egyik külvárosban) és kegyetlenül megverik. Utána még él hét napot, ezalatt megjósolja, hogyaz üldöztetések növekedni fognak, de az egyház végül diadalt arat.

Nem ismerjük a születési helyét, de valószínűleg Antiochia lehetett. Az sem biztos, hogy ő volt az egyike Krisztus hetvenkét tanítványának, amint azt korábban tartották. Püspökké szentelésének pontos dátuma sem ismert, de azt tudjuk, huszonhat éven keresztül volt Ravenna püspöke.

A Ravenna városában található, VI. századból való S. Apollinare in Classe-bazilikában a csodálatos apszismozaikon látható antik miseruhában, püspöki palliummal a vállán, amint kitárt kézzel imádkozik. Kétoldalt hat-hat bárány látható az általa vezetett hívek szimbólumaként. Vértanúsággal vallotta meg Krisztus-hitét: az Úr kifürkészhetetlen gazdagságát hirdette a nemzeteknek a II. század végén. Nemcsak itt, hanem Rómában is több templomot emeltek emlékére. A középkorban nagyon elterjedt volt a tisztelete.. 

 

Forrás ~ Internet

Szent Hedvig királynő ~ július 18.

1374-ben Magyarországon született, Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermeke volt. Egy szerződés értelmében, melyet atyja, Lajos király Lipót ausztriai herceggel kötött, Lipót fia, Vilmos hitvesének szánták. A házasságkötés szertartását a négy éves Hedvig és a nyolc éves Vilmos között 1378. június 15-én Haimburgban Demeter bíboros, ostrzyhomiai érsek végezte. A két gyermeket ezután együtt nevelték Bécsben.
Amikor Hedvig 6 éves lett, hazahozták Magyarországra, hogy itt készüljön föl a tényleges házasságkötésre. Atyja, Nagy Lajos Vilmossal együtt a magyar trónra szánta, de a király halála után az özvegy Erzsébet királyné és a nemesek az idősebb leányt, Máriát ültették a magyar trónra, Hedviget pedig a lengyel trónra rendelték. Hedvig 1384 őszén érkezett Krakkóba, és október 15-én, védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek ünnepén koronázta meg Bodzanta gnieznói érsek. A lengyelek azonban, akik Hedviget királynőjükké választották, Vilmost nem akarták a trónon látni. Ezért amikor Jagelló László követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, szívesen fogadták, meghallgatták kérését, főként mert ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal.
A Habsburgok azzal válaszoltak a lengyel tervre, hogy Krakkóba küldték Vilmost, aki be akart törni Wawel várába. A Haimburgban megkötött házasság ugyanis nem kívánt újabb házasságkötést, csupán meg kellett volna a jegyeseknek erősíteniük a korábban kötött házassági szerződést. A lengyelek azonban fölfedezték a tervet, és Vilmost kiűzték az országból.
Hedvig, aki gyermekkorától kezdve nagyon hűséges volt a kegyelemhez, bár teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, mégis beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne. László 1386. február 12-én érkezett Krakkóba, s három nap múlva testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett. Február 18-án megtartották az esküvőt. A Habsburgok, kiknek reményei ezzel szertefoszlottak, hamis híreket kezdtek terjeszteni Vilmos és Hedvig korábbi együttéléséről. Hedvig a Wawel katedrálisában a papság és Bodzanta érsek jelenlétében nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét. VI. Orbán pápa személyesen vizsgálta ki az ügyet, nemcsak a lengyelektől kapott jelentés alapján, hanem legátusa, Maffiolo Lampugnano érsek által is, akit csak ezért küldött 1386-ban Lengyelországba. Később Bonaventura padovai bíboros is vizsgálatot folytatott. A pápa, meggyőződvén Vilmos vádjainak alaptalanságáról (miután Vilmos meg se jelent Rómában a kánoni tárgyaláson, melyet ő kezdeményezett), 1388. április 18-án bullát intézett Jagelló Lászlóhoz. Ebben dicséri megtérését és szól a házasságáról, melynek érvényességéhez nem fér kétség. VI. Orbán szívélyes kapcsolatot tartott fenn később is a királyi párral, utóda, IX. Bonifác pedig elfogadta, hogy keresztapja legyen születendő gyermeküknek. Mindez elképzelhetetlen lett volna, ha a házasság érvényessége felől bármi kétség maradt volna fenn.

Hedvig tevékenyen részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében. Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői tevékenységre: egyszerű és tiszta életvitele (melyet nem könnyen rendelt alá a kor szokásainak és eszméinek), vele született értelmessége és széles körű műveltsége révén sok emlékezetes dolgot művelt rövid élete folyamán. Mindenekelőtt elérte azt, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott megfelelő személyek kiműveléséről, kik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét: Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára.
Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudván, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. Rómában elérte, hogy a pápa engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását. IX. Bonifác 1399. január 11-én adta meg az engedélyt.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével.
Szentség hírében halt meg. Nem a Wawel-katedrális kriptájába temették el, mint a többi királyokat, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott, addig, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. Már 1426-ban megalakította Wojciech Jastrzembiec gnieznói érsek az első bizottságot, melynek feladata Hedvig életszentségének kivizsgálása volt. Föltételezhető, hogy az eljárás akkor szakadt félbe, amikor Jagelló Kázmér 1454-ben feleségül vette Habsburg Albrecht leányát, Erzsébetet, akinek nagyatyja Vilmos herceg testvére volt. Erzsébettel és kíséretével a Wawelben otthont kapott a Hedvig iránti ellenszenv is.

A boldoggáavatási eljárás több évszázadig tartó megszakadása ellenére is a nép szívében elevenen élt Hedvig tisztelete és emlékezete. Bizonyítja ezt az ikonográfia, hiszen a lengyel szentek és boldogok között őt is ábrázolták. Pótolhatatlan veszteséget jelent e szempontból a waweli Szent Kereszt-szárnyasoltár pusztulása, melynek képeit csak egy 1670-es leírásból ismerjük. Az oltárszekrény külső oldalán négy alak volt látható: Sziléziai Hedvig, Boldog Kinga, Szent Brigitta és Boldog Hedvig a következő aláírással: ,,Boldog Hedvig királynő, Jagelló László hitvese, meghalt 1399-ben''. A képen Hedvig a feszület előtt térdelt királyi ruhában, feje körül glóriával.
A lengyel püspöki kar 1933. szeptember 29-én Czestochowában tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig - vagy ahogy a lengyelek mondják: Jadwiga - boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben fölújították.
II. János Pál pápa 1997. június 8-án avatta szentté Krakkóban.

 Forrás ~ Internet

 

Szent Bonaventúra Himnusza Szent Antal tiszteletére 1263. április 13-án felnyitották Szent Antal sírját. A jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére a szent nyelvét teljesen épen találták. Szent Bonaventura, aki jelen volt ennél az eseménynél, a csodától lenyűgözve ekkor írta meg ezt a himnuszt: Csodákat kik látni vágytok, Ó, jöjjetek Szent Antalhoz, Fekélyt, nyomort, vétket, halált, Sátánt, elűz, gyógyulást hoz. Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik. Veszély tűnik, szükség múlik, Páduában azt hirdetik, Azt beszélik, kik érezték Szent Antalnak jó tetteit. Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik. Dicsőséget zengünk neked, Atya, Fiú és Szentlélek! Szentháromság egy Istennek Áldás legyen és dicséret! Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont, Ifjú és agg visszanyerik.

 

SZENT BONAVENTURA püspök és egyháztanító ~  június 15.

SZENT BONAVENTURA 1218 körül született az etruriai Bagnoregnióban, eredeti nevén mint Fidanza János. Apja orvos volt. Hároméves korában halálos betegségbe esett, édesanyja ekkor Assisi Szent Ferenc közbenjárását kérte. A nem remélt gyógyulás után ragadt rá a 'bon aventura' (= jó szerencse olasz nyelven) név. Anyja ferencesnek nevelte.

Egy évig Orvietoban tanult a ferences főiskolán, de mindjárt utána 1236 és 1242 között Párizsban tanult bölcseletet és hittudományt. 1243-ban ferences szerzetes lett. Tanárrá nevezték ki már 24 éves korában. Rendtársait eredményesen tanította. Rendjét okosan és bölcsen kormányozta, amikor rendfőnökké választották. 1257 és 1274 közt volt rendje vezetője. A bencés-ágostonos eszme és az eredeti ferences regula között Bonaventúra középutat képviselt.

1273-ban albanói bíboros püspökké nevezték ki. Számos hittudományi és bölcseleti művet írt. A 'doctor seraphicus' és 'minden misztikus fejedelme' jelzőkkel szokták említeni. Aquinói Szent Tamás mellett a skolasztikus teológia legnagyobb tudósa volt. A világban Isten nyomait olvasta. Rámutatott, hogy Istent mindenkinek fel kell ismernie.

Lyonban halt meg 1274. július 15-én, a II. lyoni zsinaton. A lyoni Szent Ferenc templomban van eltemetve. 1482-ben avatták szentté, 1588-ban elismerte V. Szixtusz pápa egyházdoktornak, a 'Doctor seraphicus' címet ekkor kapta. Szent Bonaventúra a tükörgyárosok védőszentje.

Példája: Ne csak szüleink jó szándéka vezessen az életbe, tehetségeinket is hasznosítsuk tudatosan!

'Nem akarom elhagyni a kereszten függő Jézust, mert jó ővele lennem. Készítek nála három hajlékot: egyet kezén, egyet lábán és egyet oldalában. Ott szólok majd az ő Szívéhez, és megnyerem tőle, amit kívánok. Ó mi urunk Jézus Krisztus drága sebei! Ha beléjük költözöm, szeretetének legmélyére érek. Ott fogok lakni, és ő eláraszt oly nagy édességgel, hogy el sem tudom mondani. Ó mily vakok Ádám fiai, hogy nem akarnak e sebeken át az Úr Jézus lelkébe költözni. Ó boldog lándzsa, boldog szegek, melyek méltók voltak az Úr testébe hatolni! Ha én lettem volna annak a lándzsának a helyében, nem hagytam volna el Krisztus oldalát, hanem azt mondtam volna: Ez az én nyugodalmam mindörökre, itt akarok lakni, mert ezt választottam a magam számára.'

 

 Forrás ~ Internet

NURSIAI SZENT BENEDEK apát ~ július 11.

NURSIAI SZENT BENEDEK 480 táján született a középitáliai, umbriai Nursziában (ma Norcia). Előkelő származású, Rómában elsőrendű nevelésben részesült. A gót megszállás alatt nyögő Rómában tanult, keresztény lelke nem tudott megbékélni a világ kísértéseivel. Már 14 évesen elhatározta, hogy elhagyja a világot, ezt azonban csak dajkájával közölte.

Előbb egy falusi plébánián Enfidében (ma Affile) élt, de innen is tovább menekült a világ elől. A szabin hegyek közt, Subiaco vidékén, az Anio folyó völgyében vette fel a remeteöltönyt, itt telepedett meg egy barlangban. Háromévi magány után pásztorok találtak rá, és vitték hírét az emberek közé. Ezután már sokan zarándokoltak hozzá. Ez a hírnév a világ kísértését is jelentette számára. A vicovarói szerzetesek elöljárójukká választották, de nem akarták őszintén megkomolyítani életüket, sőt még a megmérgezésére is kísérletet tettek, emiatt visszatért barlangjába, Subiacoba.

Egyre több remete vette körül, ezeknek egymásután épített kolostort. Ezekben igazi szerzetes családi élet folyt, ő legszívesebben a kezdők nevelésével foglalkozott. 35 éves remeteségét egy féltékeny pap áskálódása miatt szakította meg, elvándorolt délre, és a Monte Cassino hegyen 529-ben megalapította a bencés rend anyaházát. Templomot és kolostort épített, sok szegényt támogatott, sokakat megtérített, megírta Reguláját, mely ma is a nyugati szerzetesség alapszabálya. Emiatt a nyugati szerzetesség atyjának is szokták nevezni.

Meghalt 547. március 21-én(, más forrás szerint 543-ban). Azóta követői, a bencések Európát megtérítették, műveltségre tanították, ma is a társadalom legkiválóbb tagjait nevelik. A 8. századtól július 11-én emlékeznek meg róla. VI. Pál pápa 1964. október 24-én Európa fővédőszentjévé nyilvánította.

Példája: Imádkozzál és dolgozzál!

 

Forrás ~ Internet 

 

Szent Benedek ~  Jóságos, szent Atyám..

Jóságos, szent Atyám,
Kegyességed szerint
Ajándékozz nekem:
Téged megértő értelmet,
Téged megérző érzéket,
Neked tetsző érzelmet,
Téged kereső buzgalmat,
Rád találó bölcsességet,
Téged felismerő szellemet,
Téged szerető bensőt,
Rád figyelő szívet,
Téged dicsőítő tetteket,
Téged hallgató figyelmet,
Rád tekintő szemet,
Téged dicsőítő nyelvet,
Neked tetsző életet,
Rád várakozó türelmet,
Téged váró hűséget,
Tökéletes jó véget,
Szent jelenlétedet,
Boldog feltámadást,
és az örök életet. 
Amen.

 

 

 Zhao Rong Szent Ágoston és kínai vértanútársai

'Július 9-én Kína keresztény vértanúira, Zhao Rong Szent Ágoston áldozópapra és száztizenkilenc társára emlékezik az Egyház.

Zhao Rong Ágoston Kínában született 1746-ban. A császár katonaságánál szolgált. Látva a szent vértanúk álhatatosságát, keresztény hitre tért. A papi hivatást választotta. Az evangélium megvallásáért és hirdetéséért 1815-ben vértanúságot szenvedett.

Július 9-én emlékezik meg róla az Egyház. Ugyanígy számos vértanútársáról, püspökökről, papokról, szerzetesekről, világi hívekről és gyermekekről is, akik különféle életkorban szorongattatások között vallották meg Krisztus Istenségét Kína különböző vidékein.'

Forrás ~ Internet