URUNK MENNYBEMENETELE

Lukács evangélista az Apostolok cselekedeteiben beszámol arról, hogy feltámadása után 40 nappal Krisztus az Olajfák hegyéről felment a mennybe. Az 'Ascensio Christi - a latin ascendo - felmegy, felemelkedik' igéből Urunk, Jézus Krisztus megdicsőülésének utolsó földi állomása, amikor a maga isteni erejével, tanítványai szeme láttára fölment az Atyához a mennybe (Ap. Csel. 1,4-11; Lukács 24:50-53, Márk 19,19).
Az evangélisták közül Lukács az egyetlen, aki Krisztus mennybemenetelét időhöz és térhez kötve, konkrét eseményként kezeli. Az Újszövetség szerzői csupán annak közlésére szorítkoznak, hogy a feltámadt Krisztus a mennyben van és ott az Atya jobbján ül.

Jézus feltámadása már átmenet volt a megdicsőült életbe,
és ez a mennybemenetellel vált teljessé. A mennybemenetel, vagyis az Atyához való visszatérés a mennyből való alászállás, azaz 'az emberré lett' ellentéte. A karácsonykor jászolban fekvő kisdedet imádva a mennyből alászállott és értünk emberré lett Kisjézusban Második Személyt szemléljük, most a démoni erők felett győzedelmeskedő Jézust ünnepeljük, aki betölti a világmindenséget, mint az Egyháznak és a teremtésnek a feje.

A mennybemenetel a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének az alapja. Az apostolok az által váltak valóban a föltámadás tanúivá, hogy tanúi lettek a mennybemenetelnek. A kereszthalálban csak a hívők, a megjelenésekben és a mennybemenetelben csak a kiválasztottak láthatták meg Krisztus felmagasztalását, a második eljövetelkor majd minden ember meggyőződik róla.

Forrás ~ Internet

Pázmány Péter ~ Imádság keresztény egységért

Irgalmas Isten, ki minket egy örök életnek reménységére hívtál, hogy amint Te egy vagy, és egy a tetőled rendelt keresztség, úgy mindnyájan egy hitben, egy szívvel szolgáljunk neked: adj szívünkbe Szent Lelket, hogy mindnyájan egyet értsünk, egyet valljunk és a te akaratodban való egységet szorgalmatosan megtartsuk. Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk az egy Pásztornak gondviselése alatt, és Téged minden visszavonás, gyűlölség és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk.

Térítsd meg, Uram, a te elszéledett juhaidat, vedd el a homályt szívünkről, nyisd meg a siketek fülét, világosítsd meg a vakok szemét, és a te igaz hitedre tanítsad meg a tévelygőket. A te szerelmes szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.

 

 Lisieux-i Szent Teréz ~ Urunk mennybemenetele

'Miután Jézus felment a Mennybe, csak azokon a nyomokon követhetem, amelyeket Ő hátra hagyott, de hogy világítanak, hogy illatoznak ezek a nyomok! Nem kell mást tennem, mint az evangéliumba pillantani, máris szívom magamba Jézus életének az illatát és tudom, hogy merre fussak.'

 

 Szent Ágoston ~ Ó Isten, emelkedj föl az égbe

Ó Isten, emelkedj föl az égbe!
Te, aki egy anya méhében voltál bezárva,
akit az formált meg, akit te magad teremtettél.

Te, akit az agg Simeon kicsinek ismert meg, de nagyként ünnepelt,

 akit az özvegy Anna csecsemőnek látott és mindenhatónak ismert fel;
Te, aki éhséget és szomjúságot szenvedtél értünk.
Te, akit letartóztattak, megkötöztek, megostoroztak, tövissel koronáztak, a keresztfára feszítettek, lándzsával átdöftek; aki meghaltál és eltemettek, emelkedj föl a mennybe, ó Isten!

Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk,
Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk.
Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék.

 De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, 

se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna.

Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted,
mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság.
Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél.
Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.
Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts, azért szálltál fel, hogy fölemelj.

Ha magamtól emelkedem fel, elesem,
de ha te emelsz fel, sértetlen maradok.
Neked, aki feltámadsz, ezt mondom: Uram,
Te vagy a reménységem; neked, aki a mennybe szállsz:
Te vagy az én menedékem.

Amen.

 

 Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk. Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél...”

Szent Ágoston

Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.
Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts,
azért szálltál fel, hogy fölemelj.
Ha magamtól emelkedem fel, elesem,
de ha te emelsz fel, sértetlen maradok...
Neked, aki feltámadsz, ezt mondom:
Uram, te vagy a reménységem;
neked, aki a mennybe szállsz:
te vagy az én menedékem.

Szent Ágoston