GONZÁGA SZENT ALAJOS
szerzetes ~ ünnepe június 21.
Gonzaga Alajos 1568. március 9-én született Castiglione őrgrófja, Ferrante Gonzaga elsőszülöttjeként. Alig tíz évesen toszkán nagyherceg udvarába került apródnak. Ott megtanulhatott mindent, ami akkoriban társadalmi rangjához szükséges volt: udvari viselkedést és fellépést, a klasszikus és élő nyelveket. A fejedelmi fiúk és lányok között, akikkel együtt élt, ott volt a későbbi francia királyné, Medici Mária is. Megtartottak minden egyházi előírást, de az udvar valójában távol állt keresztény lelkiségétől. A gyilkosságtól sem visszariadó kegyetlenség és a féktelen, léha viselkedés mindennapos volt. Ebben a légkörben Alajos elhatározta, hogy megőrzi függetlenségét, és nem engedi, hogy környezete magával ragadja. A firenzei Angyali Üdvözlet templomban fogadalmat tett: nem alkalmazkodik környezetének szelleméhez, hogy szabad maradjon Isten számára.
Firenzéből 1579-ben a mantovai herceg udvarába ment, ott már kifejezésre is juttatta meggyőződését: 'Istennek szolgálni jobb, mint az egész világon uralkodni'. Életmódjának merőben eltérő formája állandó tiltakozás volt az udvari körökben uralkodó visszaélésekkel és bűnökkel szemben. Mivel ezek száma nem volt csekély, nem lehet csodálkozni, hogy az ő másfélesége föltűnt, sőt kihívásként hatott. Később, Spanyolországban már egészen világos lett előtte jövendő életútja. Be akart lépni a jezsuita rendbe, és ezzel hosszú küzdelem kezdődött apjával, aki abba még csak beleegyezett volna, hogy fia egyházi szolgálatot vállaljon, amelyet a bíborosi méltóság koronázhatott volna meg, a szerzetességet azonban kevésnek találta elsőszülötte számára.
1585. november 2-án Alajos ünnepélyesen, minden formaság betartásával lemondott összes jogáról. Nem véletlen, hogy halottak napját választotta alkalmul, mert valóban meghalt ennek a világnak. A Római Kollégiumban, a rend központi tanulmányi intézetében folytatta teológiai tanulmányait. 1590. tele éhínséget hozott Itáliára, s vele pestist, amellyel szemben akkoriban szinte tehetetlenül álltak. A Római Kollégium növendékei is beálltak az önkéntes ápolók sorába, s életének utolsó heteiben Alajos több más bátor emberrel együtt a római 'fekete halál' ellen harcolt. Az egyik napon az utcán összeesve talált egy beteget, akin a pestis minden jele látható volt. Késlekedés nélkül a vállára vette és a kórházba vitte. A huszonhárom éves ifjú ekkor kapta el a halál csíráját. Fájdalmas betegeskedés következett. Rögtön fölvette a betegek szentségét, de a betegség elhúzódott. 1591. június 21-én halt meg a Római Kollégiumban, tizennégy évvel később boldoggá, 1726. december 31-én szentté avatták. Ünnepét 1842-ben vették föl a kalendáriumba.
Firenzéből 1579-ben a mantovai herceg udvarába ment, ott már kifejezésre is juttatta meggyőződését: 'Istennek szolgálni jobb, mint az egész világon uralkodni'. Életmódjának merőben eltérő formája állandó tiltakozás volt az udvari körökben uralkodó visszaélésekkel és bűnökkel szemben. Mivel ezek száma nem volt csekély, nem lehet csodálkozni, hogy az ő másfélesége föltűnt, sőt kihívásként hatott. Később, Spanyolországban már egészen világos lett előtte jövendő életútja. Be akart lépni a jezsuita rendbe, és ezzel hosszú küzdelem kezdődött apjával, aki abba még csak beleegyezett volna, hogy fia egyházi szolgálatot vállaljon, amelyet a bíborosi méltóság koronázhatott volna meg, a szerzetességet azonban kevésnek találta elsőszülötte számára.
1585. november 2-án Alajos ünnepélyesen, minden formaság betartásával lemondott összes jogáról. Nem véletlen, hogy halottak napját választotta alkalmul, mert valóban meghalt ennek a világnak. A Római Kollégiumban, a rend központi tanulmányi intézetében folytatta teológiai tanulmányait. 1590. tele éhínséget hozott Itáliára, s vele pestist, amellyel szemben akkoriban szinte tehetetlenül álltak. A Római Kollégium növendékei is beálltak az önkéntes ápolók sorába, s életének utolsó heteiben Alajos több más bátor emberrel együtt a római 'fekete halál' ellen harcolt. Az egyik napon az utcán összeesve talált egy beteget, akin a pestis minden jele látható volt. Késlekedés nélkül a vállára vette és a kórházba vitte. A huszonhárom éves ifjú ekkor kapta el a halál csíráját. Fájdalmas betegeskedés következett. Rögtön fölvette a betegek szentségét, de a betegség elhúzódott. 1591. június 21-én halt meg a Római Kollégiumban, tizennégy évvel később boldoggá, 1726. december 31-én szentté avatták. Ünnepét 1842-ben vették föl a kalendáriumba.
Forrás ~ Internet
