KERESZTÚT PIO ATYA GONDOLATAIVAL
Keresztúton Pio atyával
"Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának."
I. állomás
"Mennyire szenvedek, amikor látom, nemcsak hogy nem törődnek az emberek Jézussal, hanem ami ennél rosszabb, bántalmazzák is, és borzasztó szitkokkal káromolják Őt. Szeretnék inkább meghalni, vagy legalább megsüketülni, mintsem e szitkokat hallani, mellyel az emberek illetik Istent. Így imádkoztam az Úrhoz: Uram, inkább ölj meg, mintsem jelen legyek, amikor bántanak Téged!"
II. állomás
"Teljesen hagyatkozzatok rá a lelkek édes Jegyesére. Hajtsátok fejeteket e gyengéd Jegyes szívére, ahogy a szeretett tanítvány is tette, és ne féljetek, mert az Égi Mester nem fogja megengedni, hogy egy hajszál meggörbüljön a fejeteken, ahogyan nem engedte, hogy bántás érje tanítványait a Getszemáni kertben. És a tolongó sokaság közepette észrevétlenül kísérjétek a Királyt a Kálváriáig."
III. állomás
"Jézus, a fájdalmak férfia úgy szeretné, ha minden keresztény őt követné. Most Jézus nekem is kínálja e kelyhet; én elfogadtam, íme, ezért nem kímél engem. Az én szegényes szenvedésem mit sem ér; Jézusnak mégis tetszik, mivel itt a földön annyira szeretem Őt. Ezért azokon a napokon, amikor Ő többet szenvedett a földön, jobban érezteti velem a szenvedést."
IV. állomás
"A Fájdalmas Szűz nyerje el szentséges Fiától, hogy egyre inkább elmélyedhessünk a kereszt misztériumában, és vele együtt megrészegedhessünk Jézus szenvedésétől. A szeretet legnagyobb bizonysága szenvedni a szeretett személyért; és miután Isten Fia tiszta szeretetből annyit szenvedett értünk, nem lehet kétségünk afelől, hogy az Érte hordozott keresztet lehet szeretni."
V. állomás
"Jézus ismételten mondja nekem: " Ne félj, én szenvedést adok neked, de erőt is adok hozzá. Azt akarom, hogy a lelked mindennapos és rejtett vértanúsággal tisztuljon és próbáltassék meg. Ne csodálkozz rajta, ha megengedem az ördögnek, hogy gyötörjön, a világnak, hogy undorítson, s a számodra legkedvesebb személyeknek, hogy kínozzanak téged; mert semmi sem tudja legyőzni azokat, akik az én szeretetemért hordozott kereszt alatt nyögnek, és akiknek én magam sietek segítségére.""
VI. állomás
"Szelíden helyezzétek szíveteket a mi Urunk sebeibe, ne karotok erejével. Igen nagy bizalommal legyetek az Ő irgalmassága és jósága iránt, mert Ő soha el nem hagy benneteket. Éppen ezért mindig jól öleljétek át az Ő szent keresztjét; segítsetek neki."
VII. állomás
"Szüntelenül ajánljátok fel az Úrnak életetek áldozatát, és mindazt, amit el kell viselnetek. És Jézus a rá annyira jellemző szuverenitással fog uralkodni a szíveteken. S hogy egyre inkább méltók legyetek a szentek dicsőségére, ajánljatok fel Istennek mindent, amit csak elviseltek, napjában százszor vagy még többször. Szorosan kötődjetek Hozzá szerelmes akarattal."
VIII. állomás
"Jézus Krisztus a példakép és a minta, aki szerint életünket alakítanunk kell. Jézus azonban a keresztet választotta királyi zászlajául, ezért azt akarja, hogy minden követője a Kálváriára vezető utat járja, hordozza keresztjét, és azon lehelje ki lelkét. Csak ezen az úton jutunk el az üdvösségre."
IX. állomás
"Mindig a hit szemével tekintsünk Jézus Krisztusra, mint a mi jóságos és jótékony angyalunkra, aki keresztjét hordozva megy föl a Kálváriára; s miközben Ő kínok közepette haladt fölfelé a Golgota emelkedőjén, látjuk, hogy lelkek serege követi őt, akik saját keresztjüket hordozva ugyanazt az utat járják."
X. állomás
"Szegény Jézusom, újra megbántottalak téged! A szívem oly kemény, hogy nem tud annyira megindulni, amennyire kellene, amikor ama bántásokra gondolok, amelyeket Jézussal szenben elkövettem. De amennyire csak képes vagyok rá, bánni akarom. Ezért sírtam csöndesen, de a fájdalom könnyei egyúttal nagy boldogságot jelentettek számomra."
XI. állomás
"A Kálvária hegyén azok a szívek laknak, akiket az égi Vőlegény kedvel. Ó, mennyire boldognak kell tartanod magadat, ha erőfeszítéseket tehetsz azért, hogy mindig ott időzzél, hűségesen és szerelmesen ott lakozzál, hogy imádhasd ezen a hegyen a megfeszített Krisztust már ebben az életben, mert így biztosíthatod teljes bizonyossággal azt, hogy a másik életben is imádhatod a megdicsőült Jézust!"
XII. állomás
"Jézus hozzám fordult, és azt mondta: „Fiam, ne hidd, hogy az én haláltusám három óráig tartott, nem. Én a világ végezetéig vívom haláltusámat azokért a lelkekért, akik számomra kedvesek. Miközben haláltusámat vívom, fiam, nem szabad elaludnod. Lelkem keresi az emberi jóság cseppjeit; de jaj, magamra hagynak közömbösségük terhével.”"
XIII. állomás
"Nagyon meg kell alázkodnunk, látva, hogy mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és mennyire szeretjük a kényelmet és a pihenést. Mindig tartsd szemed előtt Jézust: Ő nem pihenni jött közénk, és nem keresett kényelmes körülményeket sem lelki, sem testi értelemben, hanem harcolni jött, önmagát megtagadni és meghalni jött."
XIV. állomás
"Meg ne hátráljatok, és még kevésbé meg ne álljatok, amíg föl nem értek az élet kálváriájára. Jézus fogja majd a kezeteket, hogy ne tétovázzatok. Isten segítő kegyelme, és a jutalom, amit Jézus tartogat számotokra, édes bátorításotok lesz."
Keresztúton Pio atyával
"Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának."
I. állomás
"Mennyire szenvedek, amikor látom, nemcsak hogy nem törődnek az emberek Jézussal, hanem ami ennél rosszabb, bántalmazzák is, és borzasztó szitkokkal káromolják Őt. Szeretnék inkább meghalni, vagy legalább megsüketülni, mintsem e szitkokat hallani, mellyel az emberek illetik Istent. Így imádkoztam az Úrhoz: Uram, inkább ölj meg, mintsem jelen legyek, amikor bántanak Téged!"
II. állomás
"Teljesen hagyatkozzatok rá a lelkek édes Jegyesére. Hajtsátok fejeteket e gyengéd Jegyes szívére, ahogy a szeretett tanítvány is tette, és ne féljetek, mert az Égi Mester nem fogja megengedni, hogy egy hajszál meggörbüljön a fejeteken, ahogyan nem engedte, hogy bántás érje tanítványait a Getszemáni kertben. És a tolongó sokaság közepette észrevétlenül kísérjétek a Királyt a Kálváriáig."
III. állomás
"Jézus, a fájdalmak férfia úgy szeretné, ha minden keresztény őt követné. Most Jézus nekem is kínálja e kelyhet; én elfogadtam, íme, ezért nem kímél engem. Az én szegényes szenvedésem mit sem ér; Jézusnak mégis tetszik, mivel itt a földön annyira szeretem Őt. Ezért azokon a napokon, amikor Ő többet szenvedett a földön, jobban érezteti velem a szenvedést."
IV. állomás
"A Fájdalmas Szűz nyerje el szentséges Fiától, hogy egyre inkább elmélyedhessünk a kereszt misztériumában, és vele együtt megrészegedhessünk Jézus szenvedésétől. A szeretet legnagyobb bizonysága szenvedni a szeretett személyért; és miután Isten Fia tiszta szeretetből annyit szenvedett értünk, nem lehet kétségünk afelől, hogy az Érte hordozott keresztet lehet szeretni."
V. állomás
"Jézus ismételten mondja nekem: " Ne félj, én szenvedést adok neked, de erőt is adok hozzá. Azt akarom, hogy a lelked mindennapos és rejtett vértanúsággal tisztuljon és próbáltassék meg. Ne csodálkozz rajta, ha megengedem az ördögnek, hogy gyötörjön, a világnak, hogy undorítson, s a számodra legkedvesebb személyeknek, hogy kínozzanak téged; mert semmi sem tudja legyőzni azokat, akik az én szeretetemért hordozott kereszt alatt nyögnek, és akiknek én magam sietek segítségére.""
VI. állomás
"Szelíden helyezzétek szíveteket a mi Urunk sebeibe, ne karotok erejével. Igen nagy bizalommal legyetek az Ő irgalmassága és jósága iránt, mert Ő soha el nem hagy benneteket. Éppen ezért mindig jól öleljétek át az Ő szent keresztjét; segítsetek neki."
VII. állomás
"Szüntelenül ajánljátok fel az Úrnak életetek áldozatát, és mindazt, amit el kell viselnetek. És Jézus a rá annyira jellemző szuverenitással fog uralkodni a szíveteken. S hogy egyre inkább méltók legyetek a szentek dicsőségére, ajánljatok fel Istennek mindent, amit csak elviseltek, napjában százszor vagy még többször. Szorosan kötődjetek Hozzá szerelmes akarattal."
VIII. állomás
"Jézus Krisztus a példakép és a minta, aki szerint életünket alakítanunk kell. Jézus azonban a keresztet választotta királyi zászlajául, ezért azt akarja, hogy minden követője a Kálváriára vezető utat járja, hordozza keresztjét, és azon lehelje ki lelkét. Csak ezen az úton jutunk el az üdvösségre."
IX. állomás
"Mindig a hit szemével tekintsünk Jézus Krisztusra, mint a mi jóságos és jótékony angyalunkra, aki keresztjét hordozva megy föl a Kálváriára; s miközben Ő kínok közepette haladt fölfelé a Golgota emelkedőjén, látjuk, hogy lelkek serege követi őt, akik saját keresztjüket hordozva ugyanazt az utat járják."
X. állomás
"Szegény Jézusom, újra megbántottalak téged! A szívem oly kemény, hogy nem tud annyira megindulni, amennyire kellene, amikor ama bántásokra gondolok, amelyeket Jézussal szenben elkövettem. De amennyire csak képes vagyok rá, bánni akarom. Ezért sírtam csöndesen, de a fájdalom könnyei egyúttal nagy boldogságot jelentettek számomra."
XI. állomás
"A Kálvária hegyén azok a szívek laknak, akiket az égi Vőlegény kedvel. Ó, mennyire boldognak kell tartanod magadat, ha erőfeszítéseket tehetsz azért, hogy mindig ott időzzél, hűségesen és szerelmesen ott lakozzál, hogy imádhasd ezen a hegyen a megfeszített Krisztust már ebben az életben, mert így biztosíthatod teljes bizonyossággal azt, hogy a másik életben is imádhatod a megdicsőült Jézust!"
XII. állomás
"Jézus hozzám fordult, és azt mondta: „Fiam, ne hidd, hogy az én haláltusám három óráig tartott, nem. Én a világ végezetéig vívom haláltusámat azokért a lelkekért, akik számomra kedvesek. Miközben haláltusámat vívom, fiam, nem szabad elaludnod. Lelkem keresi az emberi jóság cseppjeit; de jaj, magamra hagynak közömbösségük terhével.”"
XIII. állomás
"Nagyon meg kell alázkodnunk, látva, hogy mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és mennyire szeretjük a kényelmet és a pihenést. Mindig tartsd szemed előtt Jézust: Ő nem pihenni jött közénk, és nem keresett kényelmes körülményeket sem lelki, sem testi értelemben, hanem harcolni jött, önmagát megtagadni és meghalni jött."
XIV. állomás
"Meg ne hátráljatok, és még kevésbé meg ne álljatok, amíg föl nem értek az élet kálváriájára. Jézus fogja majd a kezeteket, hogy ne tétovázzatok. Isten segítő kegyelme, és a jutalom, amit Jézus tartogat számotokra, édes bátorításotok lesz."
"Miért áldozta föl magát Jézus Krisztus? Hogy kiengesztelje bűneinket – válaszolja a hit. Miért támadt föl oly csodálatos módon? Hogy tanúságot tegyen nekünk megváltásunk következményeiről. Halálával megmutatja nekünk, hogy halottak voltunk a bűn miatt, föltámadásában pedig kegyelemre való újjászületésünk legtökéletesebb modelljét kaptuk."
