SIENAI SZENT KATALIN SZŰZ ÉS EGYHÁZTANÍTÓ
Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító ünnepe ~ április 29.
Sienai
Szent Katalin Szienában született 1347. március 25-én, egy Benincasa
Jakab nevű gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Nagyon szép gyermek
volt, mindenki becézte, szeretettel vette körül. Ő azonban felfelé
vonzódott: már hatéves korában a domonkosok temploma felett meglátta az
apostolok társaságában Jézus Krisztust. Hétéves korában elhatározta,
hogy egészen az Úrnak szenteli magát, mert már kisleányként is a
tökéletesebbre törekedett. Iskolába nem járt, írni, olvasni otthon,
saját erejéből tanult meg.
A káromló szó nagyon fájt neki. Mikor
egyszer édesanyja mérgében átkozódó szóval fogadta, ő szelíden kérlelte:
'Édesanyám, ha hibáztam, verj meg, de ne átkozódj, mert ez nem illik
hozzád, nekem meg nagyon fáj.'
Kereste a magányt, csak az
Istennel szeretett volna lenni. Volt egy kedvenc barlang-rejteke, ott
különösen szeretett imádkozni. Felserdülve szülei és rokonsága unszolták
a társasági életre, a divatos öltözködésre, készülődésre egy jó
házasság megkötése érdekében. Nehezen viselte mindezt. Lenyírta haját,
lehetőleg kerülte a zajos mulatságokat.
Legidősebb nővére
halálakor aztán bejelentette: akárhogy is lesz, de ő fogadalmat tett, és
házasságot nem akar kötni. Nagyon nehezen értettek vele egyet, de
sikerült elérnie, hogy tizenötévesen Szent Domonkos harmadrendjébe
léphetett, életét imával, betegápolással és jótékonykodással tölthette.
Jelszava 'Pace, pace' - béke, béke - volt. Gyakran utazott, hogy
konfliktusokat elsimítson, fejedelmeket összebékítsen.
Sokat és
hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő
volt számára az Oltáriszentség vétele. Egy idő után Isten abban a
kegyelemben részesítette, hogy nem is kívánt enni, sőt rosszul lett ha
evett. Misztikus szent volt.
Gyakran volt beteg, de sohasem
panaszkodott. Amit nehezen tudott elviselni, az a kísértés volt. Úgy
érezte, kísértésben az Úr magára hagyta. Aztán egy látomásban
megértette, hogy Jézus ekkor sem hagyta el, sőt büszke rá, hiszen győzni
tudott. Ettől kezdve már nagy lelki békében élt.
Sok szegényt
gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az
erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Mikor egyszer
panaszosan imádkozott az őt ért igazságtalanságok miatt, látomása volt.
Krisztus két koronát kínált neki. Gyémántos aranykoronát és egy
töviskoronát. Válasszon! Az egyiket itt viselheti a földön, a másikat az
örök életben. Ő a tövisest választotta. Többé nem lázadozott.
Sokak
kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga
írta, hanem tollba mondta. Híre nagy volt még távoli vidékeken is. Az
1374-es pestisjárvány során áldozatos szeretetet tanúsított, csodák
vették körül, látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket
is meg tudott téríteni, egész Európában híressé tette. 1376-ban
Avignonba is elment, rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába
visszatérjen. Alapított kolostort, pestises betegeket ápolt benne.
Szeretett
volna segíteni a nagy nyugati egyházszakadás elkerülésében, Rómába
utazott ugyan, de a veszedelmet nem tudta megakadályozni: megbetegedett,
és 1380. április 29-én harminchároméves korában elhunyt. Holtteste
Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva templomban.
Élete
végén az a kitüntetés érte, hogy megkapta Jézus szenvedésének
sebhelyeit. Azt a kegyelmet is megkapta élete végén, hogy éveken
keresztül nem evett, csak az Oltáriszentség volt egyetlen tápláléka.
Csaknem négyszáz levelet írt híres emberekhez, a kegyelmi életről pedig
egy könyvet írt. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa, VI. Pál pápa
pedig a II. Vatikáni zsinat után az egyházdoktorok közé iktatta
1970-ben.
Példája: Egyszerű emberek is lehetnek csodálatosan nagyok!
'Istenünk,
aki Szent Katalinban fölgyújtottad a szeretet lángját, melynek erejével
átélte az Úr szenvedését és Egyházadat szolgálta; az ő közbenjárására
kérünk, engedd, hogy néped, amely részese lett Krisztus szenvedésének,
dicsősége megnyilvánulásának is ujjongva örvendhessen!' Amen.
Forrás ~ Internet
