A FATIMAI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA ~ MÁJUS 13.

 

A Boldogságos Szűz 1917-ben, májustól októberig jelent meg a három fatimai gyereknek: Luciának, Ferinek és Jácintának.

A Megváltó érkezése az öröm légkörét teremtette meg az emberek között a világon. Ez az öröm azonban tovább fokozódott, amikor Jézus elkezdte hirdetni az igazi örömhírt. Isten Országának örömhíre mindennap elérkezik hozzánk is, hogy örömre gyújtsa szívünket. Isten Fia szenvedésének és halálának látványa szinte romba dönti minden reményünket. Adjuk át magunkat újra annak az örömnek, amely a Feltámadottal való találkozásból születik, és amelyet a Szentlélek állandóan táplál. 

 

 'Istenünk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad anyja nekünk is anyánk legyen. Add, hogy bűnbánattal és imádsággal állhatatosan munkálkodjunk a világ üdvösségéért, és így Krisztus országának eljövetelét napról napra egyre hatékonyabban szolgáljuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

BENEDEK PÁPA IMÁJA A FATIMAI SZŰZ MÁRIÁHOZ

 

Miasszonyunk,

minden férfi és nő Anyja,

itt állok, mint fiú,

aki Édesanyját jött felkeresni,

méghozzá testvérei és nővérei

sokaságával együtt.

Péter utódaként,

akinek az a küldetése,

hogy Krisztus egyházában

elöl járjon a szeretet szolgálatában,

és mindenkit megerősítsen a hitben

és a reményben,

Szeplőtelen Szíved elé

kívánom tárni

mindazon fiaid és leányaid

örömét és reményét,

valamint gondjait és szenvedését,

akik itt vannak Cova da Iriában,

vagy távolról imádkoznak velünk.

Szeretetreméltó Anya

te névről ismersz mindnyájunkat,

arcával és történetével együtt,

és mindannyiunkat

azzal az anyai jóindulattal szeretsz,

amely magából a Szeretet-Isten szívéből fakad.

Mindenkit rád bízok és neked szentelek,

Szentséges Szűz Mária,

Isten Anyja, és a mi Édesanyánk.

A Tiszteletreméltó II. János Pál pápa,

aki itt, Fatimában háromszor keresett fel téged,

és hálát adott 'a láthatatlan kéznek',

amely megszabadította a haláltól

a május tizenharmadikai merénylet során,

a Szent Péter téren, majdnem harminc évvel ezelőtt,

a Fatimai Kegyhelynek adományozta

az egyik lövedéket, amely őt súlyosan megsebesítette,

s amit a te koronádba foglaltak, Béke Királynője.

Mélyreható vigaszt nyújt

a tudat, hogy koronád

nem csupán örömeink és reményeink

ezüstjéből és aranyából áll,

de aggodalmaink és szenvedéseink

'lövedékét' is magában foglalja.

Köszönetet mondok, szeretett Édesanyám,

az imádságokért és az áldozatokért,

amelyeket a fatimai pásztorgyerekek

végeztek a pápáért

a jelenéseid által sugallt

érzésektől vezérelve.

Köszönetet mondok mindazoknak,

akik minden nap

imádkoznak Péter Utódjáért

és az ő szándékaiért,

hogy a pápa erős legyen a hitben,

merész a reményben és buzgó a szeretetben.

Mindannyiunk szeretett Édesanyja,

Fatimai Kegyhelyeden átnyújtom

az Arany Rózsát,

amit Rómából hoztam;

a pápa hálájának jelét

azon csodákért, melyeket a Mindenható

általad vitt végbe oly sokak szívében,

akik zarándokként

érkeznek ide, anyai házadba.

Biztos vagyok benne, hogy a fatimai pásztorgyermekek,

Boldog Ferenc és Jácinta,

és Isten Szolgája, a Jézusról nevezett Lúcia

velünk tartanak a könyörgés és az örvendezés ezen óráján. Amen.

2010 május 12.

 

Forrás ~ Internet

A FATIMAI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA EMLÉKNAPJA ~ MÁJUS 13.

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária

1917. május 13-án egy Cova da Iria nevű helyen, a fatimai egyházközség területén három pásztorgyermek őrizte nyáját: a tízéves Lúcia, és unokatestvérei, a kilencéves Ferenc és a hétéves Jácinta. Délben szokás szerint elimádkozták a rózsafüzért, majd játszani kezdtek ott, ahol ma a fatimai bazilika áll. Hirtelen nagy fényességet láttak, amit villámnak gondoltak, és úgy döntöttek, hazasietnek még a vihar előtt. Ám rögtön ezután újra fényt láttak, és egy kis tölgyfa fölött, ahol ma a Jelenési kápolna áll, megpillantottak egy 'Asszonyt, aki ragyogóbb volt, mint a nap'. Az Asszony imádságra buzdította a kis pásztorokat, és kérte őket, hogy öt hónapon át minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést - június, július, szeptember és október 13-án a Szűzanya megjelent nekik. Augusztusban 19-én történt a jelenés, mert 13-án a gyermekeket kihallgatás miatt fogva tartotta Vila Nova de Ourém kerületi elöljárója.

A jelenések alkalmával a Szűzanya mindig arra kérte a gyermekeket, hogy imádkozzanak, hozzanak áldozatot a bűnösök megtéréséért, és engeszteljék Szeplőtelen Szívét az ellene elkövetett vétkekért. A júliusi jelenés alkalmával a gyermekeknek látomásban volt részük a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. 'Ha kérésemet teljesítik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, akkor tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog. A Szentatya fölajánlja nekem Oroszországot, és az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad' - írja Lúcia nővér Emlékezéseiben.

A jelenéseknek gyorsan híre kelt, és az utolsó alkalommal, október 13-án, mintegy 70.000 ember volt jelen Cova da Iriában. A Szűzanya kijelentette, hogy ő a Rózsafüzér Királynője, és azt kérte, hogy építsenek kápolnát a tiszteletére. A jelenés után történt a híres napcsoda. A Szűzanya újra kérte, hogy Oroszországot ajánlják fel Szeplőtelen Szívének.

Évekkel a fatimai események után Lúcia nővér elmesélte, hogy 1916-ban történtek más jelenések is, három alkalommal, a Loca do Cabeço nevű helyen, szintén közel Fatimához. Akkor egy angyal jelent meg a három pásztorgyereknek, és bűnbánatra, imádságra kérte őket. Lúcia később szerzetesnővér lett, 1921-ben lépett be a Dorottya-rendbe, és néhány évet Spanyolországban élt, Vilarban illetve Tuy-ban. A Szűzanya ott is többször megjelent neki, és azt kérte, tartsanak ájtatosságot öt egymást követő szombaton: imádkozzák a rózsafüzért, elmélkedjenek a titkokon, gyónjanak és áldozzanak, hogy a Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnöket jóvátegyék. Lúcia 1948-ban belépett a sarutlan kármelita rendbe, és a coimbrai Szent Teréz kolostorban élt haláláig. Később többször is ellátogatott Fatimába: 1946-ban, 1967-ben, 1981-ben is ott járt, hogy a jelenésekről készülő képek munkálatait segítse. Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el Coimbrában, életének 98. évében.

 

Lúcia nővér unokatestvéreinek élete és sorsa

Marto Ferenc

1908. június 11-én született Aljustrelben. Érzékeny és visszahúzódó természet volt, azért imádkozott és tartott bűnbánatot, 'hogy az Úr Jézust vigasztalja'. Tüdőgyulladásban halt meg 1919. április 4-én, szülei házában. Földi maradványait 1952-ben vitték át a plébánia temetőjéből a fatimai bazilikába.

Marto Jácinta

1910. március 11-én született Aljustrelben, Ferenc húga. 1920. február 20-án halt meg egy lisszaboni kórházban, hosszú és fájdalmas betegség után - szintén tüdőgyulladásban -, minden szenvedését felajánlva a bűnösök megtéréséért, a világ békéjéért és a szentatyáért. Teljesen épen maradt holttestét 1951-ben helyezték örök nyugalomra a bazilikában.

A fatimai látnokok - Marto Ferenc és Marto Jácinta - boldoggáavatási pere 1952-ben indult, II. János Pál pápa 2000. május 13-án avatta őket boldoggá.

Forrás ~ Internet