SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE ~ AUGUSZTUS 15.

Ezen az ünnepen az Egyház Máriának a mennyországba történt csodálatos és diadalmas testi felvételét ünnepli.

Máriának sem kora, sem halálának ideje, vagy helye nem határozható meg. A legvalószínűbb vélemény szerint Jeruzsálemben, még az apostolok elszéledése előtt halt meg. A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó, édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetbe, hanem röviddel halála után feltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Piusz pápa a 'Fulgens Corona' kezdetű bullájában dogmai rangra emelte 1951-ben.

Már az 5. században Jeruzsálemben ünnepelték Máriát, mint Isten anyját. A 6. században ott már ünnepelték a 'Dormitio Sanctae Mariae' ~ Szűz Mária elszenderedése ünnepét, ami a 7. században Rómában is elterjedt.

Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megülte. A 'Napbaöltözött Asszony' nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt. Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát, az országot. Saját uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta.

Mária halálát eleinte január 18-án ünnepelték, de korán megkezdték augusztus 15-én liturgikusan megünnepelni Mária mennybemenetelét is. Krisztus mennybemenetelével (Ascensio Domini) szemben Mária ünnepét mennybevételnek (Assumptio Beatae Mariae Virginis) nevezzük. Régen Mária elszenderedése (Dormitio) vagy nyugalma (Pausatio) jelezte a naptárakban az Isten anyjának halálát.

Gondolat:

Boldogasszony, édes,

Hozzád esd ma néped:

Veszni indult lelkét,

Hogy Te mentenéd meg,

Édes Szűzanyánk! Amen.

Mindenható, örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát, Fiad édesanyját testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted. Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

  SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE ~ AUGUSZTUS 15.

Ezen az ünnepen az Egyház Máriának a mennyországba történt csodálatos és diadalmas testi felvételét ünnepli.

Máriának sem kora, sem halálának ideje, vagy helye nem határozható meg. A legvalószínűbb vélemény szerint Jeruzsálemben, még az apostolok elszéledése előtt halt meg. A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó, édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetbe, hanem röviddel halála után feltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Piusz pápa a 'Fulgens Corona' kezdetű bullájában dogmai rangra emelte 1951-ben.

Már az 5. században Jeruzsálemben ünnepelték Máriát, mint Isten anyját. A 6. században ott már ünnepelték a 'Dormitio Sanctae Mariae' ~  Szűz Mária elszenderedése ünnepét, ami a 7. században Rómában is elterjedt.

Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megülte. A 'Napbaöltözött Asszony' nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt. Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát, az országot. Saját uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta.

Mária halálát eleinte január 18-án ünnepelték, de korán megkezdték augusztus 15-én liturgikusan megünnepelni Mária mennybemenetelét is. Krisztus mennybemenetelével (Ascensio Domini) szemben Mária ünnepét mennybevételnek (Assumptio Beatae Mariae Virginis) nevezzük. Régen Mária elszenderedése (Dormitio) vagy nyugalma (Pausatio) jelezte a naptárakban az Isten anyjának halálát.

Gondolat:
Boldogasszony, édes,
Hozzád esd ma néped:
Veszni indult lelkét,
Hogy Te mentenéd meg,
Édes Szűzanyánk! Amen.

Mindenható, örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát, Fiad édesanyját testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted. Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 Szűz Mária mennybevétele - augusztus 15.

'A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, miután befejezte földi életének pályafutását, testestől, lelkestől föl lett véve a mennyei dicsőségbe.'

XII. Pius pápa 1950. november 1-én kibocsátott tanmeghatározó bullájának (Munificentissimus Deus = A legbőkezűbb Isten) döntő mondata így fogalmazza meg Nagyboldogasszony ünnepének lényegét. Mária felvétele a mennybe azt mondja ki, hogy a Szűzanya földi életének befejezése után abba az állapotba jutott, ahová a többi hívők csak a feltámadás után, az utolsó napon fognak érkezni. A Megváltó ugyanis nem engedte át édesanyja testét a földi enyészetnek, hanem maga mellé emelte a mennybe.

A keleti egyházban már a VI. századtól ünnepelték Mária elszenderedésének napját (Dormitio Sanctae Mariae). A keleti egyház hagyományait követi az az ábrázolásmód, ahol Mária halálos ágya köré gyűlnek az apostolok és megjelenik mellette, angyalok kíséretében Krisztus, karján a Mária lelkét ábrázoló kisdeddel. (Itt a Szűz test szerinti felvételét nem ábrázolták.)

A nyugati kereszténységben ünneplése a VII. századtól terjedt el, s a kalendáriumokban a VIII. századtól már Assumptio beatae Mariae néven szerepel. Rómában I. Sergius pápa tette ünneppé, hamarosan vigíliát, majd oktávát is csatoltak hozzá. 2003 óta a Szeplőtelen Fogantatás (dec. 8) mellett ez a másik kötelező Mária-ünnep.

A Mennybevétel a skolasztika virágkorában lett általánosan elfogadott tan, amely méltó és színpompás kifejezést kapott a barokk művészetben, amelyben a Mária-tisztelet fő témája lett. Ábrázolásához olykor a Szeplőtelen Szűz egyes attribútumai is társulhatnak, jelezvén, hogy a mennybevétel az eredeti bűn nélkül való Istenanya győzedelmeskedik a halál és a bűn felett.

VI. Pál pápa az Ünnepélyes Hitvallásban (Sollemnis Professio Fidei, 1969) kijelentette, hogy Mária előzetesen megkapta valamennyi igaznak az állapotát. Szűz Mária mennybevételében felragyog az a dicsőség, ami az idő végén minden hívő ajándéka lesz.

Örülj, vigadj, tisztaságban kivirágzott anyaság.
Kit körülvesz mennyországban az angyali sokaság.
Mária, mi Anyánk, mennyei Pátrónánk,
Bűnösökre, nézz le ránk! (Bozóki: Énekeskönv, 1797)

A magyar keresztény hagyományban különleges helyet foglal el ez az ünnep, hiszen Szent István király ünnepe Nagyboldogosszany oktávájába esik. Az Érdy-kódexben olvashatjuk, hogy Szent István király Székesfehérvárott megünnepelte Mária mennybevételének ünnepét. A Szűzanyát Magyarországon Boldogasszonynak nevezik – írja a krónikás – Szent István király pedig ezt az országot Boldogasszony országának nevezte. Első királyunk élete végén az Árpád-házat, nemzetségét, királyságát és a keresztény Magyarországot a boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Nagyboldogasszony a legkedvesebb hazai patrocíniumok egyike.

Forrás ~ Internet