PÁDUAI SZENT ANTAL ÁLDOZÓPAP ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ JÚNIUS 13.
Páduai Szent Antal1195-ben
született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta
a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő.
Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világos eszű
és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden
szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése
után ferences szerzetes lett.
1220
nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi
maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel
vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius
lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos
ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban
évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.
Kissé
felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicília partjára sodorta.
Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assisibe
indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most
is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy
szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett.
Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és
széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.
Franciaországban
és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon
eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra.
Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után
sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában
apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők,
még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal
mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért
azonban minden lehetőt megpróbált.
Elhasznált
szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem
használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni,
menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant
taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg
Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A
Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként
(“Il Santo”) tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté
avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába.
Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben
találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt
egyháztanítóvá tette.
IV.
Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt
ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére,
Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal.
XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte.
Temetése
napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére
szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni
elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok,
szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.
Példája: Tehetségedet használd Isten nagyobb dicsőségére.
'Mindenható,
örökkévaló Isten, ki Padovai Szent Antalban népednek hathatós
közbenjárót adtál, kérünk, engedd, hogy az ő segítségével törvényeid
szerint éljünk, és mindenben érezzük jóságos oltalmadat!' Amen.
