VITERBÓI SZENT RÓZA szűz III. század (kb. 1230-1252) ~ Szeptember 4.
Nevét
az 1166-ban elhunyt Palermói Szent Rózától kapta. Születési éve
bizonytalan. Már gyermekkorában böjtölt, vezeklőinget viselt, buzgón
imádkozott s állítólag imájára halott nagynénje újraéledt. Megjelenése
tisztaságot sugárzott. Kertjükben remetelakot rendezett be, oda vonult
imádkozni. Az ő életében is szerepel a rózsacsoda-legenda, akárcsak a
XIII. század másik két ferences III. rendi szentjénél: Árpádházi Szent
Erzsébetnél és Szent Zitánál. Súlyos betegségében meglátogatta a
Szűzanya és az ő buzdítására ferences III. rendi ruhát öltött. Rövidesen
rá megjelent neki a Megfeszített Krisztus. 'Ó Jézusom, - kiáltott fel -
miért vagy ilyen állapotban?' Az Úr válasza: 'Az emberek iránti nagy
szeretetem miatt.' - És ki kínzott meg ilyen rettenetesen? - A bűn -
hangzott a felelet. Róza erre magára ütött, miközben ismételte: A bűn, a
bűn... Majd kereszttel a kezében végigjárta Viterbo utcáit, s a
keresztre feszített Úr Jézusról és a bűnről mondott megindult szavakat.
Isten a bűnbánat hirdetése mellett azt a feladatot is bízta Rózára, hogy az embereket a pápához való hűségben megerősítse. Abban az idoben Itália nagy részét megosztotta II. Frigyes császár harca a pápa ellen. Az egyes városállamok is hadakoztak egymás ellen, a pápapárti welfek a császárpárti ghibellinek ellen. IV. Ince pápa idejében az I. Lyoni (és XIII. Egyetemes) Zsinat 1245-ben kiközösítette a császárt esküszegés, szentségtörés, eretnekgyanússág és az Egyház elnyomása miatt. Frigyes azonban annál hevesebben támadott. Az egyházi állam meghódítására törekedett. Viterbo is uralma alá tartozott. Róza sokat imádkozott az Egyház békéjéért, ugyanakkor a pápa iránti huségre buzdította a lakosságot. II. Frigyes katonái ezért eluzték a városból, rokonait is száműzték Sorianoba. (Egyes beszámolók arról szólnak, hogy itt, Sorianoban Rózát eretnekséggel vádolták, s o, hogy igazát bizonyítsa, kész volt máglyára menni, ahol három órán át volt a tuzben, de épségben maradt.) Megjövendölte a császár közeli halálát, ami 1250-ben következett be. Ezután visszatért Viterboba, ahol mint a város szabadsághosét fogadták. Szeretett volna bejutni a Rózsákról nevezett Szűz Mária monostorba, (egyes szerzők klarisszákat emlegetnek), de szegénysége miatt nem vették föl. Megjövendölte, hogy halála után mégis be fog jutni a rendházba. Két évig élt még kerti remeteházában, 1252. márc. 6-án halt meg. Holttestét, mely kellemes illatot árasztott, csodás fényesség ragyogta be. Két és fél év múlva testét felvették sírjából s épségben találták. Abba a Szűz Mária templomban temették el, ahova jövendölése szerint be kellett jutnia. A templom azóta az ő nevét viseli. A város lakói ettől kezdve ünnepét zsolozsmával és szentmisével ünnepelték, de évszázadok óta fennálló tiszteletét végül is XI. Ince pápa (1680 körül) terjesztette ki az egész Egyházra.
Isten a bűnbánat hirdetése mellett azt a feladatot is bízta Rózára, hogy az embereket a pápához való hűségben megerősítse. Abban az idoben Itália nagy részét megosztotta II. Frigyes császár harca a pápa ellen. Az egyes városállamok is hadakoztak egymás ellen, a pápapárti welfek a császárpárti ghibellinek ellen. IV. Ince pápa idejében az I. Lyoni (és XIII. Egyetemes) Zsinat 1245-ben kiközösítette a császárt esküszegés, szentségtörés, eretnekgyanússág és az Egyház elnyomása miatt. Frigyes azonban annál hevesebben támadott. Az egyházi állam meghódítására törekedett. Viterbo is uralma alá tartozott. Róza sokat imádkozott az Egyház békéjéért, ugyanakkor a pápa iránti huségre buzdította a lakosságot. II. Frigyes katonái ezért eluzték a városból, rokonait is száműzték Sorianoba. (Egyes beszámolók arról szólnak, hogy itt, Sorianoban Rózát eretnekséggel vádolták, s o, hogy igazát bizonyítsa, kész volt máglyára menni, ahol három órán át volt a tuzben, de épségben maradt.) Megjövendölte a császár közeli halálát, ami 1250-ben következett be. Ezután visszatért Viterboba, ahol mint a város szabadsághosét fogadták. Szeretett volna bejutni a Rózsákról nevezett Szűz Mária monostorba, (egyes szerzők klarisszákat emlegetnek), de szegénysége miatt nem vették föl. Megjövendölte, hogy halála után mégis be fog jutni a rendházba. Két évig élt még kerti remeteházában, 1252. márc. 6-án halt meg. Holttestét, mely kellemes illatot árasztott, csodás fényesség ragyogta be. Két és fél év múlva testét felvették sírjából s épségben találták. Abba a Szűz Mária templomban temették el, ahova jövendölése szerint be kellett jutnia. A templom azóta az ő nevét viseli. A város lakói ettől kezdve ünnepét zsolozsmával és szentmisével ünnepelték, de évszázadok óta fennálló tiszteletét végül is XI. Ince pápa (1680 körül) terjesztette ki az egész Egyházra.
Imádság
Istenünk, te Szent Rózát megajándékoztad a lelki erősség és a ragyogó ártatlanság ajándékával. Add nekünk, hogy erényeit követve itt a földön, egykor vele együtt az örökkévaló örömökben részesülhessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.
Forrás ~ Internet
